Uvek si tiha. Tiha.
Csendes vagy mindig. Csendes.
Svetliš kao obasjana tratina.
Világítasz akár a fénnyel rakott mező.
Osmeh ti cveta kao da u njemu
Mosolyogsz, mintha édessége titkát,
sazreva zemaljska tajna blaženstva.
gyümölcsét benned érlelné a föld.
Video sam te suočenu sa smrću.
Láttalak szembenézni a halállal.
Čak i voz je ustuknuo kada
Megtántorult a vonat is, ahogy
otkidajući kočnicu užasa
a rettenet vészfékét elszakítva,
u izbezumljenom času udarca
eszeveszett, vakító csattanással,
nanoseći crnu žalost na te
fekete pernyét, gyászt sodorva rád,
obuzela te je strašna istina:
beléd csapott az iszonyú bizonyság:
kome si krenula, nije živ.
akihez indultál, nem él.
Na slepoj ruševini svesti, među
Az eszmélet vak romjain, a téboly
provalijama bezumlja
emésztő lángjai között
nemo si zurila u prazninu.
csak nézett, nézett kérdező szemed.
Jer izvor suza je dublji od
Nem tudtál sírni, mert a könnyek
bunara, plakati nisi mogla.
forrása némább, mélyebb, mint a kút.
Video sam te suočenu sa životom
Láttalak az élettel szembenézni,
kad te je na stvaranje pozvao.
mikor teremni szólított.
Nisi dozivala. Samo su ruže
Nem kiáltottál vissza, csak a kín
bola plamsale na tvom obrazu,
rózsái égtek, égtek arcodon,
kao da si zbog iskonske naredbe
mintha nem is a test parancsszavára,
ležala na svom krevetu a ne
valami ősibb rendelés szerint
zbog puste telesne potrebe, poput
feküdtél volna ágyadon, akár
reke koja slobodno buja jer svojim
medrében bizton áradó folyó, mely
koritom na more se oslanja.
két partja talpát tengernek veti.
Svugde sam već bio.
Már sok városban jártam.
Iz tuđih prozora promatrah
Idegen ablakok mögül
gromko napinjanje prostora,
láttam a tér harsány erőlködését,
osluškivah preplašene šumove
kihallgattam a bogárlábú percek
odlazećih trenutaka.
ijedve futkosó neszét.
Dobro je zamisliti
Jó elgondolni, hogy
da postoji tišina, koja
van csend, amely világít,
svetli, osmeh
mosoly, amely
što zemlji plodove daje,
gyümölcsöt ád a földnek,
da u ritmu tvoga smiraja
hogy egy-ütemre ver a lét
kuca i bilo postojanja,
nyugalmad ritmusával,
i dok san, svetlost, boje prolaze,
s hogy amíg fény, szín, álom elcikázik,
iz tebe iščeznuti ne mogu.
belőled el nem fogyhatom soha.