„tamo ne možeš ući (DT 34,4)

oda nem mehetsz be” (Dt 34,4)

Ime sâm sebi dao –

Magamnak adtam nevemet –

prema armenijskom biskupu i čukumdedi.

örmény püspök s dédapám után.

U Bengalu drvo s crvenom krošnjom,

Bengálban vörös lombu fa,

na arapskom „slobodan“, „siromašak“.

arabul „szabad”, „pénztelen”.

Svoju sudbu sâm tražio,

Magam kerestem sorsomat,

vremena – takt i užurbanost –

idejét – ütem és kapkodás –,

pravca – istovremeno unutra i prema vani –

irányát – egyszerre bent és kifelé –,

a i prostora: stegu, pukotine.

s terét is: a prést, a réseket.

Svoju veru sâm birao:

Én választottam hitemet:

Veran Rimu, istočnjak, Jevrejin.

Róma-hű, keleti, zsidó.

Svoj kanon sam stvarao

Magam alkottam kánonom,

obuhvatajući plemenito, neplemenito.

belefoglalva nemest, nemtelent.

To tu je moje ime. To je

Ez itt az én nevem. Ez itt

moja sudba, vera, slovo.

az én sorsom, hitem, betűm.

Od sad sam vani.

Mostantól kint vagyok.

Od sada ulazim.

Mostantól bemegyek.