Sa detencetom u naručju o suznoj Mariji pričali:
Könnyező Máriáról beszéltek, kisdeddel az ölében:
plače Sveta Devica dok deteta hrani.
sírdogál a Szent Szűz, miközben gyermekét eteti.
Znak je to svetu da svakoga pre ili kasnije
sustiže sudba, ko može neka sa spasi.
Jeladás ez a világnak arról, hogy mindenkit utolér
Hrlili u crkvu usred bela dana čudo videti,
előbb-utóbb a sors, mentse magát, aki teheti.
ispod lakata, iznad ramena, na prstima stojeći buljili sliku,
nismo puno videli, ustvari levo-desno, napred-nazad,
Tódultunk a templomba fényes nappal csoda-látni
samo se masa pomerala, pomno promatrajući oživljenu priču.
könyökök alatt, vállak felett, ágaskodva meredni a képre,
Promatrao lice, oči Marije, ali mesto tuge
prema meni vragolastu iskru svetla bacila:
nem sokat láttunk, inkább csak a sokaság ringott
dok je narod njen čudotvoran jecaj zanešeno blagoslovio,
jobbra-balra, előre-hátra, merőn figyelt az életrekelt mesére.
krasna pojava na mene saučesnički namignula.
U mislima, gde su lepojke vrvele,
Figyeltem Mária arcát, szemét, de a bánat helyett
na nekom šetalištu se kretao,
huncut fény szikráját lobbantotta felém:
ali zalud – u svakom licu
samo jedan mig video: Njeno.
míg a tömeg rajongva áldotta csodás zokogását,
Od onda bilo kako mi je život prolazio,
cinkosan rámkacsintott a bájos tünemény.
verovao u meni upućenom tajanstvenom signalu,
legende uvek o uplakanoj Mariji pričale,
Egy korzón forgolódtam gondolatban,
a samo jedna živahna majka mi je u sećanju
hol egyre-másra nyüzsögnek a nők,
kako na grudima prozirnu, mekanu
svilu otkrivši, svom gladnom detetu život nudi,
ámde hiába – valahány arcban
njen mig me katkad nervira, katkad na strpljenje poziva:
én csak egyet láttam kacsintani: Őt.
milost deliš smešeći-plačući!
Mijercureja Čuk, 27. septembra 2015.
Bárhogyan is telt-múlt az életem azóta,
Iz ciklusa u pripremi: Izmišljene priče.
hittem a nekem szóló titokzatos jeladásban,
a legendák mindig könnyező Máriáról szóltak,
én pedig csak egy virgonc kismamát láttam,
amint életet kínál éhező fiának,
kibontva keblén az áttetsző, lágy selymet,
kacsintása olykor izgat, máskor türelemre szólít:
sírva-nevetve gyakorold a kegyelmet!
Csíkszereda, 2015. szeptember 27.
A Koholt mesék című, készülő versciklusból.