Samo taj

Csak az, aki

ko je ničiji,

senkié sem,

samo taj može još

az hihet még a

u bajkama verovati,

mesében,

samo taj može još

az hihet még

u čuda verovati,

a csodában,

u cvetanju

mindhalálig-

do beskrajnosti,

virulásban,

koga

az, akit

nigde ne čekaju

seholse várnak,

njemu uvek

annak mindig

vrata otvaraju,

ajtót tárnak,

ko je već potpuno

aki üres már

prazan,

egészen,

taj još može verovati

az hihet még

u bajkama,

a mesében,

u svetlosti,

mehet fényben,

u oluji hodati,

lángzó szélben,

može na suncu

didereghet

cvokotati

napsütésben

taj ko

az, aki

je već ničiji.

már senkié sem.

Ispod laganog

Annak könnyű

mu koraka

lépte alatt

svaka staza

minden ösvény

se spaja,

összeszalad,

svaka staza

minden ösvény

beži,

szerteszalad,

protiv vetra

szélnek háttal

ovamo krene,

erre indul,

jedno vreme ide

megy egy kicsit,

pa se okrene

arra fordul

taj koga nigde

az, akit

ne čekaju.

seholse várnak.

Njemu uvek

Annak

vrata otvaraju.

mindig ajtót tárnak.

Laganom

Lépdel

nesvesticom korača.

könnyű szédülettel.

S užasom

Bámulnak rá

usidrene,

rémülettel

u zemlju ukopane

lehorganyzott,

kuće,

földbe ásott

staništa – gvozdene krletke,

házak,

džakovima pokriveni

vasketrec-lakások,

olovni obrazi,

ólom-arcra

poput obora topla

húzott zsákok,

dahtanja

ólmelegű

ga promatraju.

szuszogások.

Ko je već

Aki üres már

potpuno prazan

egészen,

taj još može

az hihet még

verovati u bajkama,

a mesében,

u polasku,

indulásban,

u stizanju.

érkezésben.

Samo taj

Csak az, aki

ko nigde ne pripada.

senkié sem.