Csavargóének

Csak az, aki

senkié sem,

az hihet még a

mesében,

az hihet még

a csodában,

mindhalálig-

virulásban,

az, akit

seholse várnak,

annak mindig

ajtót tárnak,

aki üres már

egészen,

az hihet még

a mesében,

mehet fényben,

lángzó szélben,

didereghet

napsütésben

az, aki

már senkié sem.

Annak könnyű

lépte alatt

minden ösvény

összeszalad,

minden ösvény

szerteszalad,

szélnek háttal

erre indul,

megy egy kicsit,

arra fordul

az, akit

seholse várnak.

Annak

mindig ajtót tárnak.

Lépdel

könnyű szédülettel.

Bámulnak rá

rémülettel

lehorganyzott,

földbe ásott

házak,

vasketrec-lakások,

ólom-arcra

húzott zsákok,

ólmelegű

szuszogások.

Aki üres már

egészen,

az hihet még

a mesében,

indulásban,

érkezésben.

Csak az, aki

senkié sem.