Csak az, aki

Samo taj

senkié sem,

ko je ničiji,

az hihet még a

samo taj može još

mesében,

u bajkama verovati,

az hihet még

samo taj može još

a csodában,

u čuda verovati,

mindhalálig-

u cvetanju

virulásban,

do beskrajnosti,

az, akit

koga

seholse várnak,

nigde ne čekaju

annak mindig

njemu uvek

ajtót tárnak,

vrata otvaraju,

aki üres már

ko je već potpuno

egészen,

prazan,

az hihet még

taj još može verovati

a mesében,

u bajkama,

mehet fényben,

u svetlosti,

lángzó szélben,

u oluji hodati,

didereghet

može na suncu

napsütésben

cvokotati

az, aki

taj ko

már senkié sem.

je već ničiji.

Annak könnyű

Ispod laganog

lépte alatt

mu koraka

minden ösvény

svaka staza

összeszalad,

se spaja,

minden ösvény

svaka staza

szerteszalad,

beži,

szélnek háttal

protiv vetra

erre indul,

ovamo krene,

megy egy kicsit,

jedno vreme ide

arra fordul

pa se okrene

az, akit

taj koga nigde

seholse várnak.

ne čekaju.

Annak

Njemu uvek

mindig ajtót tárnak.

vrata otvaraju.

Lépdel

Laganom

könnyű szédülettel.

nesvesticom korača.

Bámulnak rá

S užasom

rémülettel

usidrene,

lehorganyzott,

u zemlju ukopane

földbe ásott

kuće,

házak,

staništa – gvozdene krletke,

vasketrec-lakások,

džakovima pokriveni

ólom-arcra

olovni obrazi,

húzott zsákok,

poput obora topla

ólmelegű

dahtanja

szuszogások.

ga promatraju.

Aki üres már

Ko je već

egészen,

potpuno prazan

az hihet még

taj još može

a mesében,

verovati u bajkama,

indulásban,

u polasku,

érkezésben.

u stizanju.

Csak az, aki

Samo taj

senkié sem.

ko nigde ne pripada.