Opet iskrvari jedan dan. Čujem

Ismét elvérzett egy nap. Hallom

kako zabruji nevidljivo zvono smrti,

a halál láthatatlan harangja kondul,

svež vetar leptire i cveća

a hűvös szél pillangókat és virágokat

straši u krilu svetla meseca.

borzongat a hold fényölében.

Na rubu mosta mladi par stoji

Ifjú pár áll a híd peremén

ispod njih duboka reka kao da je sudba.

alattuk a mély folyó, akár a végzet.

Tišina. U tom tužnom čašu ne samo latica ruže,

Csönd. E bús órán nemcsak a rózsa szirma,

i krilo dobre nade opada.

a jóremény szárnya is lehull.