Varijacije po Rilkeu –

Rilke-variációk –

I.

I.

Idi, Euridika.

Menj, Eurüdiké.

Ništa ne očekuj od mene,

Tőlem semmit ne várj,

nemoj se ponižavati –

ne alázd meg magad –

nemoj.

ne tedd.

Ne vredi.

Nem érdemes.

Mada si nekad

Bár egykor

ambra mog kreveta bila,

ágyam ámbrája voltál,

iz tvog mrtvačkog

halotti lepleidből

plašta

téged én

rasplesti te neću.

ki nem bontalak.

Lažne legende

Hazug legendánkat

razbijajući širim:

megtörve szétkiáltom:

lagane korake moje

könnyed lépteimet

okovati ne može niko.

senki nem béklyózhatja meg.

Ni ti.

Te sem.

Ionako si navikla,

Megszoktad úgyis,

da si na onoj strani.

hogy már odaát vagy.

Ne, nemam

Nincs, nem lehet

nikakve veze s tobom.

semmi dolgod velem.

Tvoja smrt nije

A te halálod nem

moja smrt.

az én halálom.

Pa ostani koren.

Maradj hát gyökér.

Ne zbog milosti

Én soha nem az istenek

bogova,

kegyéért,

ne zbog tebe, tebi –

nem érted, neked –

sebi igram.

magamnak játszom.

II.

II.

Vidiš, Euridika:

Látod, Eurüdiké:

mada je Orfej

bár Orpheusz

ostao nem,

néma maradt,

ti si se iz mračnih predela

te feljöttél

Podzemlja uzdigla,

az Alvilág sötét tájairól,

i s tvog tela trag samrtnog

s testedről lassan eltűnik

okova polako nestaje...

a halotti gúzs nyoma…

Ipak, pametnije je ako se

Mégis, jobb, ha erőddel

s tvojom snagom ne hvališ.

nem dicsekszel.

Jer put sina Trakije

Mert vigye csak

ko o tebi jedva nešto zna neka

pár lépéssel messzebb az út

samo par koraka dalje odnese:

Thrákia rólad alig-tudó fiát:

Propasćeš zauvek.

Te végleg visszahullsz.

III.

III.

Vidiš,

Látod,

ni lira, ni pesma

se lant, se ének

nije potrebna zato

nem kell hozzá,

da se vratim;

hogy visszatérjek;

ni toliko,

még annyi sem,

da tvoje reči

hogy szavaidnak

luk formiraju.

íve legyen.

Dovoljno je da na rubu

Elég, ha fáradt

tvojih umornih dana

napjaid peremén

mesto mi daješ,

helyet adsz nekem,

i život u svaki vlas

s az élet kibontott ámbra-hajam

moje lepršave ambra-kose

minden szálában

ponovo se raširi.

újra szerteárad.