nekoj drugoj budi neveran

valaki máshoz legyél hűtlen

ljubav zaboravljivim avanturama

a szerelmet felejthető kalandokkal

progonim u govorljivom manjku tvom

száműzöm beszédes hiányodban

uzdržano postojim

visszafogottan létezem

beton vatromet naše godišnjice obasjava

ime ti sivom sivo pišem tek te ja

évfordulónk tűzijátéka világít a betonra

vidim moja samoća uz tvoje se privija

szürkével szürkére írom neved csak én

u tako vlažnom vremenu toplina obora treba

látlak magányom lapul a tiedhez

grad u tvojoj načujnosti se gubi

ilyen nyirkos időben kell az ólmeleg

kakva sila drži na uzdi ljut valomet

Jezera koja bi tvoju uspomenu sa postolja

hallhatatlanságodban elbukik a város

srušila tvoje reči niko ne oživljava

milyen erő tartja féken a Tó haragvó

i tvoj glas planinama ne daruje

hullámverését ami talapzatáról ledöntheti

lice mi potraga brazda ali nalazim

emlékedet szavaidat nem hantolja ki senki

te u otpuštanju prepoznaješ li me

és hangod nem adja a hegyeknek

u suncokretima od čekanja iscrpljenima

u robovskim pogledima ruža za grudu vezanih

arcom a keresés árkolja de megtalállak

u pesmi kiše koja rano umrle narcise oplakuje

az elengedésben vajon te felismersz

u junačkom spevu zumdarača

engem a várakozástól kimerült napraforgókban

kad ćeš li svoju namenu izgubiti

röghöz kötött rózsák rabszolgatekintetében

kao oštar nož za kalemljenje

a korán elhunyt nárciszokat sirató eső dalában

u rukama od starosti nemoćnog vrtlara

csapongó dongók hőskölteményében

vajon mikor veszíted el rendeltetésed

mint élesre köszörült kacorkés

a vénségtől tehetetlen kertész kezében