Jednog dana lokalnim vozom idemo kući,

Egy nap hazamegyünk fapados vonaton,

ništa drugo, tek stare izraze nosimo,

nem viszünk mást, csak a régi szavakat,

pa na prozor crtamo i pevamo

majd rajzolunk az ablakra és énekelünk

i svako, ko silazi otpozdravlja;

és visszaköszön mindenki, aki leszáll;

jednog dana stižemo kući, niko nas ne pogleda,

egy nap hazamegyünk, senki sem néz ránk,

samo znaju: tamo smo,

csak tudják: ott vagyunk,

ne trebam se stiditi zbog svoje ruke

nem kell szégyellnem a kezem,

jer iskrivljeno u krilo mi pada;

hogy kifordítva ölembe hull;

jednog dana idemo kući,

egy nap hazamegyünk,

bol nas kući nosi,

hazavisz mindenkit a fájdalom,

podočnjaci pozdravljaju,

szemek alatt a karikák szembeköszönnek,

u grlu nam je okus poznate vode;

torkunkban az ismerős víz íze;

jednog dana stižemo kući sa dve šake izraza

egy nap hazamegyünk, két maroknyi szóval,

i na jednom usevu krompira se srušimo.

és egy krumpliföldön előrebukunk.