I
I
Plavi tornjevi, odleteći visovi,
Kék tornyok, elszálló magasság,
mlečne reke Kumove slame.
tejutak tejüvegfolyói.
Na Mesecu sumanut anđeo plače,
Őrült angyal zokog a Holdban,
sužavaju se oči mačaka tokom parenja.
párzó macskák szeme beszűkül.
Jedna ptica na samrti na zemlju pada,
Földre zuhan egy haldokló madár,
nebeska Ruka zvezde prosipa.
csillagokat szór le az égi Kéz.
Nakostrešeni ljubavnici na raširenim,
Kiterjesztett, nagy, fehér szárnyakon
velikim belim krilima lebde.
lebegnek a borzongó szeretők.
II
II
Suzni govori mraka, lomljeni
Az éjszaka könnyes beszédei,
propovedi ispovesti u krevetu.
gyónás tördelt igéi az ágyban.
III
III
Do meseca sežuće krošnje.
Holdig magas fák.
IV
IV
Dve svitac-svesti
Két szentjánosbogár-tudat,
ispod hladnih zvezda.
a hideg csillagok alatt.
Kad nagomilanom ćutanju
Mikor a fölzuhogó csendnek
bakreni vrhovi tvojih grudi odgovaraju.
melled réz-csúcsai felelnek.
V
V
Prema tebi zakoračio šiblje te je zaklonio.
Léptem feléd s eltakartak a bokrok.
Zalud sam te do jeseni tražio
Őszig hasztalanul kerestelek
Otpalo lišće me je otkrio.
Feltakarnak a hulló levelek.
Prema tebi bi zakoračio – u svoju krepost se spotaknuo...
Lépnék feléd – és erkölcsömbe botlok…
VI
VI
Drveća se divljim bujajenj gomilaju.
Vad áradással torlódnak a fák.
VII
VII
Odavde, bedni junače, nemoj pobeći!
Innen, gyáva hős, ne szaladj el!
Jer pre no što će te starost sustići
Mert mielőtt még megöregszel,
jednom smeš blaženstvo okusiti!
szabad boldognak lenned egyszer!
VIII
VIII
To sitno plavetnilo ringlovke,
Az a kis ringlószilva-kékség,
kako se preko svile nazire.
ahogy a selymen átdereng.
IX
IX
Voli me, ako možeš! Samo malo me voli!
Szeress, ha tudsz! Csak egy kicsit szeress!
Samo toliko...
Csak annyira…
X
X
Jesenji stričak krvavim ustima
Őszi tücsök fölvérzett szájjal
dere taman ugar,
tépi a sötét tarlót,
crnom drljačom.
fekete boronával.
XI
XI
Na mene naslonjeno,
Hozzám dőltél,
tako si prikopčala čarapu.
úgy csatoltad föl a harisnyát.
XII
XII
Jedan pokret je više od desethiljada milja,
Egy mozdulat több, mint tízezer mérföld,
jedan pokret je više od desethiljada godina,
egy mozdulat több, mint tízezer év,
jedan pokret u večnu smrt gura,
egy mozdulat örök halálba ránt,
jedan pokret i nema povratka.
egy mozdulat s nincs visszavonni érv.
XIII
XIII
Oduvaće jesenski vetar,
Majd kifújja az őszi szél,
oslobodiće me jesenski vetar – – –
az őszi szél majd kifújja belőlem – – –
XIV
XIV
Okusio vetar: jezik mi izgorio.
Megkóstoltam a szelet: nyelvem elégett.
Okusio pljusak: u zemlju me nabio.
Megkóstoltam a záporokat: földhöz vertek.
Okusio meso: u grlu me kiptio.
Megkóstoltam a húst: torkomra forrott.
Okusio milovanje: do kosti me sekao.
Megkóstoltam a símogatást: csontomig metszett.
Okusio tišinu gornjih prostora: u led me je pretvorila.
Megkóstoltam a fölső terek csöndjét: jéggé fagyasztott.
Okusio ukus korenja: u ustima mi je gorčina ostala !
Megkóstoltam minden gyökerek ízét: keserű volt!
XV
XV
Ime boli, ime joj je korota:
A neve fáj, a neve gyász:
tamna zvonjava zvona.
csöngettyűk sötét csöngetése;
ime boli, ime joj je korota:
a neve fáj, a neve gyász:
crn prasak doboša;
dobok fekete döndülése;
ime boli, ime joj je korota:
a neve fáj, a neve gyász:
udarci krila gavrana lepršanje zastava;
lobogók hollószárnyverése;
ime boli, ime joj je korota:
a neve fáj, a neve gyász:
ipak neću da ju prekrije zaborav.
nem akarom feledni mégsem!