Ona isčekivana, velika čuda uglavnom
A várva várt nagy csodák, többnyire
– dok se ostvare –
- mire beteljesednek -
izgube svoju nežnu svežinu;
elvesztik gyöngéd hamvasságukat;
kao zmijsku kožu odbace sjajnu,
fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik,
krljuštastu pokožicu i ne ostaje ništa drugo
akár a kígyóbőrt, és nem marad más,
samo rastresit kostur tela, žlezde, krvavo meso –
csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei,-
zatim rascvetaju tromi cvetovi sitosti
aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak
– nehajani cvetovi dima –
- közönyös füst- virágok -
i
és az
iz jednog gorkog zevanja
"ennyi csupán az egész"
iskrsne
görcsös kérdőjele
?
?
zgrčen upitnik
kunkorodik fel egy
„zar je to sve“.
keserves ásításban.
Ali blaženi su čuda svakodnevnice,
De áldottak a hétköznapi csodák,
neočekivane, detinjaste.
a váratlanok, a gyermekiek.
Nepoznata žena tebi, tuđem detetu
Egy idegen asszony fagylaltot vesz
sladoled kupi,
neked, az idegen kölyöknek,
i dok bi se zahvalio
s mire megköszönnéd,
nestaje u masi;
eltűnik a tömegben;
vojni lekar ti šapuće:
fejed fölé hajlik egy katona-orvos:
bolestan si iako zna
azt mondja, beteg vagy, pedig,
samo si željan odmora;
tudja, pihenni vágysz csak;
pored tebe se stvori devojka, i nestane,
feléd röppen egy lány, és nyomban elszáll,
samo te moli, nemoj nju zaboraviti...
csak annyit kér, ne felejtsd el őt soha...
Janjci sitnih, blaženih čuda
Az áldott kis csodák
smerno prolaze ispred tebe;
holdjai békén elúsznak előtted;
a to što u duši ostaje,
s ami a lélekben marad,
to je već sama tišina ili sjajno pucketanje,
az már csupa csend, vagy fényes duruzsolás,
slabašno talasanje plitkih mora.
gyöngéd hullámverése apályos tengereknek.
Jer lep je gromovit vihor strasti,
Mert szép a szenvedélyek villámló vihara,
ali još lepše je biti čovek
de még szebb embernek maradni
iznad penušavih valova privlačenja i strepnji,
vonzások és féltések hullám-tajtéka fölött,
zahvaljujući se na svu dobrotu koju
hálát adva a jóért, amit csak
smo samo sa sobom mogli uzvartiti,
önmagunkkal tudtunk viszonozni,
sa sobom:
önmagunkkal:
sa dečačkim sanjarenjima
gyermeki vágyainkig
razgolivši se:
lemeztelenítve:
u jednom zakašnjelom
egy elkésett
osmehu, uzdahu, rukovanju...
köszönő mosolyban, sóhajban, kézfogásban...
– dok zanos
- míg emlékké szilárdult
poput kristala u spomen se učvrsnuo
a mámor, mint a kristály,
da mu na vrhu ponovo naše sutra izgradimo,
hogy tűhegyére holnapunkat felépítsük megint,
kao predajnika radija na pomičnom postolju;
mint rádió-adót ringó talapzatára;
nek širi valove
hadd szórja szét a hanggá
koje se u glasove pretvaraju:
duzzasztható hullámokat:
– Još živim, tu sam,
- Élek még, itt vagyok,
svakodnevno se ponovo rodim!
és újjászületek naponként!
I:
És:
– nemojte me napustiti
- el ne hagyjatok,
ostaću i ja s vama, zauvek.
én is veletek maradok örökre.