Čekao sam te, devojčico, otvorenom kapijom i upaljenom sijalicom te čekao.

Vártalak, kislány, nyitott kapuval és égő lámpával vártalak.

Pa sedi, golubico moja, kao da si kod kuće,

Ülj hát le, galambom, úgy mint otthon,

još udobnije, jer ta kuća je bez oca i bez majke

még otthonosabban, mert apanélküli és anyanélküli ez a ház

i ova kuća je ta o kojoj tokom tvojih dugačkih snova sanjala.

és ez az a ház, melyről hosszú álmaidban álmodni szoktál.

Ti stojiš ispred ogledala, tvoj miris se širi u zraku

Te állsz a tükör előtt, te hinted be illattal a levegőt

i ti razbiješ tišinu iz zamračenog ugla.

és te lármázod föl a csöndet a homályos sarkokból.

Čitav dan radio i vidi, sad sam tvoja.

Egész nap dolgoztam és lásd, most a tiéd vagyok.

Blago pitam: rado li sedneš kraj mene pored stola?

Szelíden kérdezem: jószívvel ülsz le mellém az asztalhoz?

Uistinu blago pitam: dal bi smela skinuti pred mnom do vrata zakopčanu bluzu,

Nagyon szelíden kérdezem: le mernéd vetni előttem állig gombolt blúzodat,

široku suknju i debelu, zimsku čarapu?

bő szoknyádat, és vastag, téli harisnyádat?

Al ni nemoj odgovoriti. Ako si već došla, tu si,

De ne is felelj. Ha eljöttél, akkor itt vagy

i ako si tu, onda si moja, moja mila!

s ha itt vagy, akkor az enyém vagy, kedvesem!