Szerelem, szerelem

Vártalak, kislány, nyitott kapuval és égő lámpával vártalak.

Ülj hát le, galambom, úgy mint otthon,

még otthonosabban, mert apanélküli és anyanélküli ez a ház

és ez az a ház, melyről hosszú álmaidban álmodni szoktál.

Te állsz a tükör előtt, te hinted be illattal a levegőt

és te lármázod föl a csöndet a homályos sarkokból.

Egész nap dolgoztam és lásd, most a tiéd vagyok.

Szelíden kérdezem: jószívvel ülsz le mellém az asztalhoz?

Nagyon szelíden kérdezem: le mernéd vetni előttem állig gombolt blúzodat,

bő szoknyádat, és vastag, téli harisnyádat?

De ne is felelj. Ha eljöttél, akkor itt vagy

s ha itt vagy, akkor az enyém vagy, kedvesem!