Nalaktio se bog

Isten kikönyököl

na sjajan prozor svemira

hulló fényes ablakába

okreće se od našeg života

s lassan elfordul életünktől

dok na crnoj

míg levéltelen

goloj grani

fekete száron

nad ulicama

utcák felett

kamenim lagunama

kő-lagunák felett

pali se lampa zebnje.

lámpára gyújt a félelem.

To je čas u kojem

Ez az óra, melyben

i okorele paćenike

a legmakacsabb szenvedőket is

sustiže pravda radosti

eléri az öröm igazsága

i tad u tišini

s ilyenkor csendben

kroz vrata nemogućnosti

a lehetetlen ajtaján

ulazim ti u mračnu sobu

benyitok homályos szobádba

hiljadu metara iznad svakog bola.

ezer méterre minden fájdalom felett.

Ko sluti stvarne odnose

Végzetünk igaz viszonyát

naše sudbine?

ki sejtheti?

Ljubav te u

A szerelem

orbitu neprolaznosti baca -

kiröpít a maradandóságba -

zastajemo negde u noći

az éj egy pontjában megállunk

gde više ne shvatamo našu kob

hol már nem értjük sorsainkat

i svemir kao

s a mindenség

ogromna plutača

mint roppant bója

dalje nas ljulja

tovaringat

na moru još veće praznine.

egy még nagyobb üresség tengerén.

Tu ne može nas prepoznati

Itt nem ismerhet fel

onaj koji radi prozivanja

ki számonkérni tetteinket

gleda za nama iz kapije nepostojanja.

utánunk néz a nemlét kapujából.

Tu ne znam, ko si

Itt nem tudom, ki vagy

krune se naši gresi

lehullnak minden bűneink

prošlost prozirna postaje

áttetsző lesz a mult

a predodređenost nerazumljiva,

s az elrendelés végleg érthetetlen,

naše živote samo

hogy életünket nem hajthatja más

neodbranjivi nestanak

csak védhetetlen elmúlásunk

i nevidljivi zamah sečiva pokreće.

s egy láthatatlan pengesuhintás.