Kroz prozor preko dasaka

Barátomhoz egykor kimásztam

kapima kreča išaranim skelama

az ablakon, a mészcsöppektől

iskrala sam se krišom na poselo,

kékcsillagos állványokon,

kad je mladi mesec kriknuo.

mikor az újhold sikoltott.

Mirisala je smolasta daska.

Illatozot a gyantás deszka.

I krečna brda, belo-žarni

A mészhegyek is lábra keltek,

slonovi su se pomakli.

fehérizzású elefántok.

Ogromne vapnene kolevke

Meszes csillék mint óriás

su se ljuljale na mesečini

bölcsők, billegtek a holdban

i znala sam, ne mogu umreti.

s tudtam, hogy nem halhatok meg.

O krasne negdašnje sedeljke,

Ó ti gyönyörű mulatások,

vi sjajni srpski tamburaši

ti ragyogó szerb citerások,

vaša pesma do groba me prati.

sírig peng hozzám húrotok.