Mikor az újhold sikoltott

Barátomhoz egykor kimásztam

az ablakon, a mészcsöppektől

kékcsillagos állványokon,

mikor az újhold sikoltott.

Illatozot a gyantás deszka.

A mészhegyek is lábra keltek,

fehérizzású elefántok.

Meszes csillék mint óriás

bölcsők, billegtek a holdban

s tudtam, hogy nem halhatok meg.

Ó ti gyönyörű mulatások,

ti ragyogó szerb citerások,

sírig peng hozzám húrotok.