Stade cesta. Ode putnik. Već ne razume

Az út megáll. A vándor elmegy. Már nem érti

glas što iznad njega neuhvatljivo lebdi

a hangot amely megfoghatatlanul lebeg fölötte

svi ga poznajemo

mindannyian ismerjük őt

ipak stran je svaki njemu upućen pogled

s mégis idegenül szakad le róla minden tekintet

kad su se vrata iza njega zatvorile

mikor az ajtó becsukódott mögötte

pogledali smo se i primetili, manje nas je za jedan

összenéztünk és észrevettük, hogy eggyel kevesebben vagyunk

tad na njegove nepoznate ceste mislili

az ő ismeretlen utaira gondoltunk akkor

na zidove kuće gradove među kojima korača

falakra házakra városokra amik között megy

i na kapije ispred kojih staće: otvoriće li se pred njim

s a kapukra amik előtt állani fog: megnyílnak-e

da njegovu kob prihvate

előtte majd hogy befogadják sorsát

pa smo uzeli u ruke alate

aztán kezünkbe vettük a szerszámokat

dani su se iznad nas sklopili

napjaink összeborultak fölöttünk

na naše označene ceste mislili

kijelölt utainkra gondoltunk

i na posao što svakog dana na kušnju nas stavi

és a munkára, amely naponta fölméri erőnket

naše oči ti utezi opteretili

e súlyok lefogták kiváncsi szemeinket

i sad sem mene niko za njim ne gleda

s most nem néz utána senki csak én

vidim ga na cesti sa pognutom glavom

látom lehajtott fővel az úton

prema nama se kreće ipak od nas sve više se udaljava

felénk igyekszik ő s mégis egyre messzebb kerül tőlünk

lice mu iz odjeka njegovih udaljavajućih koraka

távolodó lépései zajából köd száll fel körülötte

stvorena magla prekriva

mely eltakarja arcát

među pljuskovima šumama jatima nemih ptica selica

záporok erdők némán vonuló madarak között

ko gleda za onim ko odlazi

ki néz a távozó után

1930

1930