A távozó után

Az út megáll. A vándor elmegy. Már nem érti

a hangot amely megfoghatatlanul lebeg fölötte

mindannyian ismerjük őt

s mégis idegenül szakad le róla minden tekintet

mikor az ajtó becsukódott mögötte

összenéztünk és észrevettük, hogy eggyel kevesebben vagyunk

az ő ismeretlen utaira gondoltunk akkor

falakra házakra városokra amik között megy

s a kapukra amik előtt állani fog: megnyílnak-e

előtte majd hogy befogadják sorsát

aztán kezünkbe vettük a szerszámokat

napjaink összeborultak fölöttünk

kijelölt utainkra gondoltunk

és a munkára, amely naponta fölméri erőnket

e súlyok lefogták kiváncsi szemeinket

s most nem néz utána senki csak én

látom lehajtott fővel az úton

felénk igyekszik ő s mégis egyre messzebb kerül tőlünk

távolodó lépései zajából köd száll fel körülötte

mely eltakarja arcát

záporok erdők némán vonuló madarak között

ki néz a távozó után