Az út megáll. A vándor elmegy. Már nem érti

Stade cesta. Ode putnik. Već ne razume

a hangot amely megfoghatatlanul lebeg fölötte

glas što iznad njega neuhvatljivo lebdi

mindannyian ismerjük őt

svi ga poznajemo

s mégis idegenül szakad le róla minden tekintet

ipak stran je svaki njemu upućen pogled

mikor az ajtó becsukódott mögötte

kad su se vrata iza njega zatvorile

összenéztünk és észrevettük, hogy eggyel kevesebben vagyunk

pogledali smo se i primetili, manje nas je za jedan

az ő ismeretlen utaira gondoltunk akkor

tad na njegove nepoznate ceste mislili

falakra házakra városokra amik között megy

na zidove kuće gradove među kojima korača

s a kapukra amik előtt állani fog: megnyílnak-e

i na kapije ispred kojih staće: otvoriće li se pred njim

előtte majd hogy befogadják sorsát

da njegovu kob prihvate

aztán kezünkbe vettük a szerszámokat

pa smo uzeli u ruke alate

napjaink összeborultak fölöttünk

dani su se iznad nas sklopili

kijelölt utainkra gondoltunk

na naše označene ceste mislili

és a munkára, amely naponta fölméri erőnket

i na posao što svakog dana na kušnju nas stavi

e súlyok lefogták kiváncsi szemeinket

naše oči ti utezi opteretili

s most nem néz utána senki csak én

i sad sem mene niko za njim ne gleda

látom lehajtott fővel az úton

vidim ga na cesti sa pognutom glavom

felénk igyekszik ő s mégis egyre messzebb kerül tőlünk

prema nama se kreće ipak od nas sve više se udaljava

távolodó lépései zajából köd száll fel körülötte

lice mu iz odjeka njegovih udaljavajućih koraka

mely eltakarja arcát

stvorena magla prekriva

záporok erdők némán vonuló madarak között

među pljuskovima šumama jatima nemih ptica selica

ki néz a távozó után

ko gleda za onim ko odlazi

1930

1930