„Zbog čega su kitovi tako tužni?” –

„Mitől olyan szomorúak a bálnák?” –

Pitala me je kćerka kad je ispod

Kérdezte lányom, amikor az Állatkerti

Plastičnog zvona Zoološkog vrta

Műanyagbúra alatt először hallott

Pesmu kita prvi put čula.

Bálnaéneket.

Ispod zvona smo stajali

Álltunk a búra alatt,

Kao u nekom zvonu što se u okean spušta,

Mint egy óceánba merülő búvárharangban,

Kao u nekom mehuru,

Mint egy buborékban,

Kao ispod staklene suknje neke meduze.

Mintha egy medúza üvegszoknyája alatt.

„Zbog čega su kitovi tako tužni?”

„Mitől olyan szomorúak a bálnák?”

U tom trenu nisam znao šta bi odgovorio,

Hirtelen nem tudtam, mit felelni,

Ali sad već odgovor znam:

De most már tudom a választ:

Jer im je srce prevelik.

Mert túl nagy a szívük.