Egy medúza szoknyája alatt

„Mitől olyan szomorúak a bálnák?” –

Kérdezte lányom, amikor az Állatkerti

Műanyagbúra alatt először hallott

Bálnaéneket.

Álltunk a búra alatt,

Mint egy óceánba merülő búvárharangban,

Mint egy buborékban,

Mintha egy medúza üvegszoknyája alatt.

„Mitől olyan szomorúak a bálnák?”

Hirtelen nem tudtam, mit felelni,

De most már tudom a választ:

Mert túl nagy a szívük.