ti to ne znaš niti možeš znati

te nem tudod ezt nem is tudhatod

iako su te na sve naučili

ha mindenre megtanítottak

to su prešuteli

erről hallgattak előtted

ne vidiš ne čuješ ne osećaš

nem látod nem hallod nem érzékeled

bezimenog – u uglu se skriva

a névtelent – sarokban meglapul

bore usta tamom puni

a ráncok száját sötéttel tömi

produbljuje crte

elmélyíti a vonalakat

ispunjava udubljenja predmeta

betölti a tárgyak öbleit

iz sklopljene sene rasprsnute svetlosti

fölhasadó fényből összecsapódó árnyékból

crno i belo maše

feketén és fehéren integet

te nem tudod ezt nem is tudhatod

ti to ne znaš niti možeš znati

erre nem tanítottak az iskolában

na to te nisu učili u školi

erről jólértesült társaságokban sem beszélnek

o tome u dobroobaveštenim krugovima se ne priča

de holnap vagy holnapután

ali sutra ili prekosutra

talán már ma este is

možda već večeras

fejedhez kapsz mint akit gránátszilánk ért

uhvatiš se za glavu kao da te je krhotina granata pogodila

torkodból nyögés szakad föl

iz tvog grla jecaj se izbija

s egyszerre mindent tudsz és látsz és hallasz és megértesz

i odjedanput sve znaš i vidiš i čuješ i shvaćaš