Taj život nije lak poput stakla nije proziran i nije ta reka u kojoj među tihim obalama naša sudba otiče

Nem könnyű ez az élet nem átlátszó mint az üveg s nem az a folyó amiben elfolyik sorsunk a csöndes partok között

bilo šta pipnem od doticaja mojih prstiju zaboli kao da su ti prsti noževi ili čvorovite teške batine

akármit tapintok megsajog ujjaim érintésétől akárha kések lennének ezek az ujjak vagy görcsös nehéz dorongok

devojka zadrhta ako se rukujemo i poslušna je materija koju od jutra do mraka katkad i noću oblikujem

megborzong a lány ha kezetfogok vele és engedelmeskedik az anyag amin reggeltől estig s néha éjszaka is munkálkodom

kao da sam majka i otac i žgoljav detić koji užasnim teretom uzbrdo korača

apának és anyának érzem magam s ösztövér szolgának aki szörnyű teherrel menetel a hegynek fölfelé

nepregledna je ta cesta sa svetlom i senom je posijana sa cvećem je posijana koji su naši saputnici na komadu zemlje i glave sagnu ako ih napuštamo a mi napuštamo roditelje napuštamo naše potomke i beli niz jablana ispod bašte

végtelen út ez fénnyel és árnyékkal bevetetten virágokkal bevetetten amik társaink nekünk a darab földön s a fejüket lehajtják ha eltávozunk tőlük s mi eltávozunk szüleinktől elhagyjuk gyerekeinket s a fehér jegenyesort a kertek alatt

ali pogledaj samo uokolo nema daljina između nas

de nézz csak körül nincsenek közöttünk távolságok

moje pesme iz hiljadu pravaca hiljade grla pevaju

ezer irányból ezer torokkal éneklik ők az én nótáimat

i na komadu zemlje kao i ja svi

s úgy élnek valamennyien ahogy én élek egy darab földön

u strujanjima vazduha

mélyen legyökerezve

kradom

árnyéktalanul

duboko ukorenjeno žive.

a levegő áramlásaiban.