99 (Nem könnyű ez az élet…)

Nem könnyű ez az élet nem átlátszó mint az üveg s nem az a folyó amiben elfolyik sorsunk a csöndes partok között

akármit tapintok megsajog ujjaim érintésétől akárha kések lennének ezek az ujjak vagy görcsös nehéz dorongok

megborzong a lány ha kezetfogok vele és engedelmeskedik az anyag amin reggeltől estig s néha éjszaka is munkálkodom

apának és anyának érzem magam s ösztövér szolgának aki szörnyű teherrel menetel a hegynek fölfelé

végtelen út ez fénnyel és árnyékkal bevetetten virágokkal bevetetten amik társaink nekünk a darab földön s a fejüket lehajtják ha eltávozunk tőlük s mi eltávozunk szüleinktől elhagyjuk gyerekeinket s a fehér jegenyesort a kertek alatt

de nézz csak körül nincsenek közöttünk távolságok

ezer irányból ezer torokkal éneklik ők az én nótáimat

s úgy élnek valamennyien ahogy én élek egy darab földön

mélyen legyökerezve

árnyéktalanul

a levegő áramlásaiban.