Nem könnyű ez az élet nem átlátszó mint az üveg s nem az a folyó amiben elfolyik sorsunk a csöndes partok között

Taj život nije lak poput stakla nije proziran i nije ta reka u kojoj među tihim obalama naša sudba otiče

akármit tapintok megsajog ujjaim érintésétől akárha kések lennének ezek az ujjak vagy görcsös nehéz dorongok

bilo šta pipnem od doticaja mojih prstiju zaboli kao da su ti prsti noževi ili čvorovite teške batine

megborzong a lány ha kezetfogok vele és engedelmeskedik az anyag amin reggeltől estig s néha éjszaka is munkálkodom

devojka zadrhta ako se rukujemo i poslušna je materija koju od jutra do mraka katkad i noću oblikujem

apának és anyának érzem magam s ösztövér szolgának aki szörnyű teherrel menetel a hegynek fölfelé

kao da sam majka i otac i žgoljav detić koji užasnim teretom uzbrdo korača

végtelen út ez fénnyel és árnyékkal bevetetten virágokkal bevetetten amik társaink nekünk a darab földön s a fejüket lehajtják ha eltávozunk tőlük s mi eltávozunk szüleinktől elhagyjuk gyerekeinket s a fehér jegenyesort a kertek alatt

nepregledna je ta cesta sa svetlom i senom je posijana sa cvećem je posijana koji su naši saputnici na komadu zemlje i glave sagnu ako ih napuštamo a mi napuštamo roditelje napuštamo naše potomke i beli niz jablana ispod bašte

de nézz csak körül nincsenek közöttünk távolságok

ali pogledaj samo uokolo nema daljina između nas

ezer irányból ezer torokkal éneklik ők az én nótáimat

moje pesme iz hiljadu pravaca hiljade grla pevaju

s úgy élnek valamennyien ahogy én élek egy darab földön

i na komadu zemlje kao i ja svi

mélyen legyökerezve

u strujanjima vazduha

árnyéktalanul

kradom

a levegő áramlásaiban.

duboko ukorenjeno žive.