Neka naše šume zazelene vrtovi procvetaju životinje umnožavaju

Zöldüljenek ki erdőink virágozzanak kertjeink sokasodjanak meg állataink

naše zvezde zablistaju

ragyogjanak a mi csillagaink

govor je bogataša

így beszél a gazdag ember

siromah ispred kapije na kamenu sedi i uzdiše

a szegény ember egy kövön ül a kapu előtt és sóhajtja

otišao bi u šumu po drva ali nemam pušku da bi upucao poljaka koji me iz zasede promatra

kimennék az erdőbe egy kis fáért de nincsen puskám amivel lelőhetnem a csőszt aki az árnyékban leselkedik

zaželeo sam komad svežeg hleba ali nemam brašna

szeretnék egy karéj friss kenyeret de nincsen lisztem amiből süthetnék

dvanaestoro dece imam dva su već na nebu među zvezdama sjaje

tizenkét gyerekem van s kettő már ott ragyog a csillagok között az égen

ja niti sam siromah niti sam bogataš

én se szegény se gazdag ember nem vagyok

običan sluga sam sa svetiljkom u ruci u grlu ulice stojim

egyszerű szolga vagyok s lámpással a kezemben kint állok az utca torkolatában

bogataš me proklinje a siromah ne shvaća

a gazdag ember haragszik rám s a szegény ember nem ért meg engem

pođi sa mnom kažem mu osvetliću ti put

gyere velem mondom neki világítok előtted

šuti kao da je nem

hallgat akárha néma lenne

tek praznu lulu puši i tako pljune na zemlju da crna prašina zacvili.

csak szíjjá az üres pipáját és kiköp a földre hogy sistereg alatta a fekete por.