U vis sam kamen bacio i na zemlju nije se vratio

Egy követ dobtam a magasba és nem tért vissza a földre

otvorio sam krletku a ptica nije htela odleteti

kinyitottam egy kalitkát s a madár nem akart elszállni

sećam se devojke koju nikad nisam video i uzalud se pitam kakva je ta devojka koju više ne mogu zaboraviti

emlékszem egy lányra akit soha nem láttam s hiába kérdezem milyen lehet a lány hogy többé nem tudom elfelejteni

siroče sam koga su u jednoj košuljici u sredini grada ostavili

árva gyermek vagyok én akit egy szál ingecskében itt felejtettek a város közepén

prolazi vreme a ja na jednom mestu u vrtešci mojih uspomena se vrtim

az idő múlik fölöttem s én egyhelyben forgok emlékeim hintáján

negdašnji moji drugari na žutim trnjicima trčkaraju i moguće ih je videti kako u plavet jure

a sárga tarlókon szaladnak egykori pajtásaim s látni őket amint belerohannak a kék égbe

prema zapadu dva težaka koračaju a iznad njihovih glava zlatan kolut se kotrlja

két béresember baktat napnyugat felé s egy aranykerék gurul a fejük fölött

kasnije i majku upoznajem na glavi sa čistim rubljem punom košarom upravo u grad ide

később az édesanyámat is megismerem kosár tiszta ruhával a fején éppen a városba tart

ovako slažem svet pa razbijem i poput sveže pečenog hleba podelim

így adom össze a világot aztán széttöröm és elosztom akár a frissensült kenyeret

ali pitam se gde je ta nepoznata devojka koja mi je u dubokom sećanju

de hol van a lány kérdezem az ismeretlen akire olyan mélyről emlékszem

gluh je trg u pustaru oko struka s čeličnim okovom tek jedno drvo se vine

süket a tér csak egy fa emelkedik a pusztában acélsövénnyel a dereka körül

i moguće je da ta devojka ispod velikog drveta stoji

s lehet hogy a lány ott áll a nagy fa alatt

ali na tom velikom drvetu velike žute ruže cvetaju

de a nagy fa nagy sárga rózsákat virágzik

i zaklanja moju mladu draganu.

és eltakarja serdülő kedvesem.