Neko je u šumi devojku u srce ubo mlada je bila bez kecelje i burme krenula od kuće

Valaki szíven szúrta a lányt az erdőben fiatal volt kötény és jegygyűrű nélkül indult el hazulról

na vlažnoj livadi leži vidi se sve je samo igra

a nyirkos mezőben fekszik látni hogy játék az egész

kao anđeli iz žutog voska je

sárga viaszból van akár az angyalok

vrpoljim se u sobi da ne čujem kako se bol noći

én föl alá mozgok a szobában hogy ne halljam az éjszaka fájdalmát

o zid udara

ahogy a falakhoz csapódik

voleo bi nešto pitati ali tu je sve sujeta

kérdezni szeretnék valamit de itt hiúság minden

dobro da sam nju i nož ja našao a ne dete koji bi se s tim mogao ubiti osećam da mu je glas garav i prokleto težak

jól van ez így hogy én találtam meg a kést és nem a gyermek aki megölhetné magát vele érzem hogy égett hangja van és kegyetlenül nehéz

na užadima sećanja visim

az emlékezés kötelein csüngök

ispod mene je toranj sa zlatnim rubom i šuma u kojoj tragovi ubice naziru

alattam az aranyszegélyű torony és az erdő ahol a gyilkos nyomai páráznak

moja mila je sedam milja odavde

hét mérföldre van innen a kedvesem

tužnu novinsku vest čitao

rossz újsághírt olvastam

ne znam gde stanuje lekar koji me je za prepodne sebi pozvao

nem tudom hol lakik az orvos aki délelőttre magához rendelt

pogladim ribu koja na mermernom stolu leži

megsimítom a halat amint a márvány asztalon fekszik

hladna je i trnovima posipana.

hideg és tüskékkel behintett.