Moje čežnje i glasovi koje u senci ljubavi niču na crnom trapezu isčezavaju

Fekete trapézon repülnek el vágyaim és a hangok amik szerelmem árnyékában fakadnak

izgleda konačno sam onu kuću gde mi dragi roditelji žive zaboravio

úgy látszik végleg elfelejtettem a házat ahol jó szüleim élnek

o zvonici od svetla i ožiljci od svetla

ó fénytornyok és fénysebek

teško mi je kiša iz oblaka obamrlog deteta bola i mržnje pada

nehéz nekem a tetszhalott gyermek a fájdalom és gyűlölet felhői esőznek

upozoravam te na carinika koji je ispred kapije Minhena mrtav na mestu ostao

a vámőrre figyelmeztetlek aki szörnyethalt München kapui előtt

znaš li ko još grmi iza štednjaka

tudod-e még ki menydörög a lemezplatni mögött

svako veče kući se vratiti vreme nad mnom u strmom stubištu se zatvara osećam kako se na rogozini vetar sledi

esténként hazamenni a meredek lépcsőházban így csukódik össze fölöttem az idő érzem ahogy a szél megfagy a gyékényen

i jako dugo ne spavati ne spavati do jutra ne spavati do podne drugog dana uopšte ne spavati ne spavati

és nem aludni nagyon sokáig nem aludni reggelig nem aludni másnap délig nem aludni egyáltalában nem aludni

tek u izgužvanoj košulji otvrdnulim izrazom na krevetu ležati

csak feküdni az ágyon elgyűrt ingben és megkeményedett ábrázattal

u međuvremenu žuta krava vrt sedam puta pregazi

a sárga tehén közben hétszer átmegy a kerten

pam pamm1

pam pamm

suze mi se na staklu valjaju

üvegen gurulnak könnyeim

moju vernu slugu je jedna ptica sa kljunom sablje ubila

egy kardcsőrű madár megölte hűséges szolgámat

sad prema ženi se okrećem da predam moje rascvalo cveće

most az asszony felé fordulok hogy átadjam kinyílt virágaim

ne prepoznaje me

nem ismer meg

između nas lakiran stol suseda stoji

a szomszéd lakkozott asztalkája áll közöttünk

pa kako sam uopšte dotle dospeo.

hogyan is kerültem hát idáig.

1 – izmišljene reči Lajoša Kašaka