Azt hittem, megérkezel.

Verovao sam, stićićeš.

Azon az úton jössz, a régi erdőn.

Na onoj staroj cesti ćeš doći, preko starog šumarka.

Te, aki hozzám tartoztál

Ti, koja si neprekidno i

szüntelen s mindörökkön.

zavek meni pripadala.

A patakon, a sekélyen keresztül

Preko potoka, plićaka u stvarnom

s felbukkansz valós téridőnkben.

prostranom vremenu ćeš se pojaviti.

Azt hittem, hazajutsz végül.

Furcsa képei egy álombeli

Verovao sam da dospećeš naposletku kući.

impériumnak:

Čudne slike jedne imperije

fagyott, középkék könnyezés,

snova:

megkopott, mocskos havak,

smrznut, srednjeplav plač,

butára dadogott, értelmetlen

pohabani, prljavi snežni nanosi,

frázisok.

do bedastoće mucane, nerazumne

Azt hittem, átlábolsz.

fraze.

Át a sós idő – óceánon,

Verovao sam, prećićeš.

remegőn, csodára várón.

Preko slanog vremena – okeana,

Mint az egyszeri, abban a mesében:

drhtajući, čekajući čudo.

riadva olcsó képzetektől,

Kao negdašnji u onoj priči:

visszatalálsz a rengetegből.

od jeftinih predodžbi zastrašeno

Azt hittem, engesztelődtél.

naćićeš put povratka iz prašume.

Megtérsz. Páncélod – sisakod elhajítod,

repüljenek zugokba szét a maszkok,

Verovao sam, pomirila si se.

s kardodról immár nem vér csepeg:

Pokajaćeš se. Odbacićeš štit – kacigu,

bódító balzsam, gyógyító nektár.

neka razlete u zakutke one maske,

Szent jövője egy sosemvolt múltnak.

s tvoje sablje više ne krv kapa:

Azt hittem, hazajutsz végül.

opojni balsam, lekovit nektar.

Megtalálsz, s nem resten kimondjuk:

Sveta budućnost jedne nepostojeće prošlosti.

legyen béke, s nem halljuk félre:

legyen végre!

Mit nézhetek, csak jelen – porladás.

Álomszedés, harangkondulás.

Azt hittem, megérkezel.

Spirálködök kavargó karjaiból

elménkbe. Önmagunkba.

Napok monoton dörömbölése.

Ázottan, örök esőktől verten

belépsz, s mosolyod úgy terül szét

mint kézzelfogható jelenlét.