Kihez szóljak, kivel osszam meg kenyerem felét?

Kome da se obratim, s kim da delim polovinu hleba?

Kivel cseréljem meg jó szerszámaim, amiket

S kim da menjam svoje dobre alate koje

munkában edzettem és munkában köszörültem élesre?

radom klesao i radom do bridkosti brusio?

Fájdalom van ezekben a kérdésekben, nyugtalan keserűség

Bol je u tim pitanjima, nemirna gorčina

és nem találkoztam a testvérrel, aki válaszolna rájuk

i nisam se susreo sa drugarom ko bi jednostavnim

a bölcsesség egyszerű szavaival.

rečima mudrosti odgovorio.

Harcban állunk, mondják körülöttem s ó, jaj,

U ratu smo, govore oko mene i o, joj,

én csak halottakat látok a völgyben csakúgy, mint a napos domboldalon.

u dolini samo mrtvace vidim isto tako i na sunčanom brežuljku.

Ismeretlen itt a bátor tekintet és az ujjongó kiáltás is ismeretlen.

Nepoznat je ovde hrabar pogled a i veseli krik je nepoznat.

Az egyik este vízre szálltam, hogy hálót vessek csónakomból,

Jedno veče sam na vodu krenuo da sa čamca mrežu bacim,

halakra halásztam és halottakat emeltem ki a mélyből,

ribe lovio al iz dubine leševe vadio,

fiatal lányt, akiben halott gyermek feküdt és fiatal legényt,

mladu devojku u kojoj mrtvo dete ležao i mladića

kinek nagy konyhakés rozsdásodott a szívében.

u čijem srcu kuhinjski nož rđao.

Lám, az új nemzedék, gondoltam és hiába emeltem őket élő karjaimba,

Pomislio, evo nove generacije i zalud sam ih svojim živim rukama držao,

szótlanul és mozdulatlanul aludtak tovább a csillagos ég alatt.

ispod zvezdanog neba i dalje nemo, nepomično spavali.

Az idők gyaláztak meg minket s a terek elfordultak lépteink elől.

Vreme nas je okaljao i trgovi našim koracima leđa okrenuli.

De azt mondom: ha nincs anyag, amit megválthatnánk szerszámainkkal,

Ali kažem: ako nema materije koju bi s našim alatima iskupili,

emeljük fel izmos karjainkat, mint az igazságtevés fegyvereit!

nek kao oružja stvaraoce istine naše snažne ruke dignemo!

Az életért. A magunk és árva testvéreink életéért.

Zbog života. Zbog vlastitih i zbog života naših usamljenih braća.

Akit korbáccsal ütnek, annak legyenek acélból a csontjai,

Koga bičem udaraju nek od čelika ima kosti,

akit elevenen akarnak eltemetni, az támadjon fel halottaiból is.

koga živog hoće sahraniti nek se i iz mrtvih vaskrsne.

Ideje lenne hát, testvéreim, hogy kikeljetek a vizek fenekéről,

Dakle, zar nije vreme, braćo moji, da se iz dubina voda, iz dubina rudnika,

a bányák mélyéből s a bezárt műhelyek romjai alól.

ispod ruševina zatvorenih radiona uzdignete.

Ideje lenne, hogy magunknak szolgáljunk ezekben a keserű napokban,

Zar nije vreme da u tim gorkim danima, kad nam je hleb tvrd kao kost

mikor csontkemény a kenyerünk és álomtalan alszunk ágyainkon.

i u sopstvenim krevetima budno spavamo, sebe služimo.