Mit üzenjek néked, távoli barátom,

Šta da ti poručim, prijatelju moj,

drága jó cimbora, ki mellett úgy herdáltam el életem javát,

dragi jarane pored koga sam najlepše godine mog života tako proćerdario

mint gazdag ember, ha mértéket vesztett italban és nőben

kao bogataš kad meru u piću i ženi izgubi

s vénülő fejjel látja csak, milyen boldogtalan volt egész életében.

i tek kao matori vidi tokom čitavog života koliko je nesretan bio.

Merre kiáltsak feléd, hogy válaszolhass gyámoltalan kérdésemre:

U kom pravcu trebam viknuti da bi na moje neuko pitanje odgovorio:

szereted-e még a táncot és a lányok szeretik-e még,

voliš li još ples dal još vole devojke

ha súlyos tenyereddel ráveregetsz fiatal combjaikra?

kad njihove mlade guze tvojim teškim dlanovima potapšaš?

Hallgasd csak, itt ülök az ismeretlen ház eresze alatt

Slušaj samo, tu ispod oluka nepoznate kuće sedim

és fiatalságunk elszállt álmairól énekelek.

i o isčezlim snovima naše mladosti pevam.

Éjszaka van, a fák porbaejtik sárga lombjukat,

Noć je, žuti listovi drveća u prašinu padaju,

nyoma sincs madárnak, riadtan sírnak az esőverte prücskök

nigde ptica, kišom pretopljeni zrikavci prestrašeno plaču

s egy gazdátlan ladik ring a tó közepén.

i na sredini jezera napušten čamac lebdi.

Hej, hajj! Jó öreg cimborám, mi szépet is üzenhetnék ebben az órában?

Ej, hoj! Dragi moj stari jarane u tom času šta bi ti lepog mogao poručiti?

Egyedül vagyok, bizony nyomorúságosan egyedül,

Sam sam, prokleto sam sam,

keresztbevetett lábakkal ülök és nézem, ahogy fejem fölött

prekrštenim nogama sedim i gledam kako jesenske zvezde

kihunynak az őszi csillagok.

nad mojom glavom se gase.