Lomb aranylik
Skriva grane
lenge ágon,
zlatna krošnja,
pók ezüstöz
pauk srebri
holt mezőket.
mrtva polja.
Holló-hangok
Mladom nebu
hamvas égen –
gavran peva –
holló-párom,
ljubo moja
hallod őket?
čuješ li ga?
Felleg-úton
Putem sene
itt vonulnak,
tu prolaze,
fellebegnek,
lelujaju
visszahullnak.
pa se vrate.
Pár a párral,
Par sa parom
csak magukban,
oni sami,
szél előttük,
vetar uz njih
tél nyomukban.
mraz ih prati.
Pár a párral,
Par sa parom
soha hadban,
nikad skupa
rikácsoló
ta krešteća
nagy csapatban.
crna rulja.
Éjszakázva
Noćnici u
dúlt berekben,
grmlju pustom,
rom-falukban
mrlom kraju,
rengetegben,
lišću suvom,
s új birokra
al ’ ujutro
kelve reggel
opet borba,
köddel, faggyal,
maglom, zimom
fergeteggel.
ispočetka.
Pók ezüstöz
Mrtva polja
holt mezőket,
pauk srebri,
holló tart a
garnoj noći
kormos éjnek.
gavran leti.
Holló párom,
Ljubo moja
zeng fölötted,
pesma sudbe
zeng fölöttem,
predskazuje
sorsos ének:
naše tuge:
Csak magamban,
Nigde drugde
csak magadban,
tek u nama,
virradatban,
bilo danju
alkonyatban,
ili mraku
soha csacska
nikad skupa
csóka-hadban,
ta brbljava,
rikácsoló
podivljala
vad csapatban.
čavka-rulja.
Messze szállnánk –
Otišli bi –
visszaszállunk:
vratili se:
visszavár a
stare stene
sziklaszálunk.
povrat htele.
Durva fészken
Grubo gnezdo
vadfa ringat,
u divljini,
ott neveljük
rastu ptići
fainkat.
u visini.
Sírdombjáról
S tužne humke
kurta nyárnak
kratkog leta
egyszer ők is
mlada četa
útra szállnak.
dalje smera.
Észak útján,
Ka severu
soha délnek
nikad na jug
– zeng fölöttük
– pesma sudbe
sorsos ének –
prati im put –
soha hadban,
ne u skupu
csak magukban,
samo sami,
szél előttük,
vetar uz njih,
hó nyomukban,
sneg ih prati,
éjszakázva
noćnici u
rom-berekben,
grmlju pustom,
dúlt falukban,
mrlom kraju,
rengetegben.
lišću suvom.
Jaj, magányos,
Joj samotna,
kósza fajta,
tužna vrsta,
árvaságnak
sudbina joj
átka rajta.
kletva crna:
Napsugárban,
U svanuću,
felleg-árban,
kovitlacu
tél-szakában
ili mrazu
jár magában –
samotni su –
úgy vesz el az
i nestaju
Éjszakában.
u Sumraku.