„Délben mégis tudtam adni Petinek az utcán 4 forintot és így hozott 10 kg fát. Délután már

„U podne na ulici ipak sam mogla Petru 4 forinti dati i tako je 10 kg drva doneo. Popodne je već u sobi blaga toplina bila.”

langyos meleg volt a szobában.”

21. maj 1952. sreda, detalj iz dnevnika moje mame

1952. május 21. szerda, részlet anyám naplójából

Pitbuli, gvozdene spone,

Pitbullok, vaspántok,

kamere i visoki kameni zidovi

kamerák és magas kőkerítés

su čuvali, od omiljene, stare,

őrizte, komor rezidenciává

suncežute vile u podnožju Mečeka,

szigorodott mára a kedves, régi,

gde su od vetra savijeni borovi vrta

napsárga mecsekalji villa,

u mojim nemirnim, sustanarskim

ahol a kert fenyői

snovima odzvanjali,

a szélben belezümmögtek

sumorna, stroga rezidencija je nastala.

nyugtalan, társbérleti álmaimba.

Nešto više od godinu dana sam imala

Egy éves múltam,

kad nas je zima jednog maja

amikor ott találtuk magunkat

tamo zatekla,

egy május végi télben,

ali u maleno pečujsko čudo se pretvorila –

de ebből kicsiny pécsi csoda lett—

u džepu moje mame četiri forinti se još našlo

négy forint akadt még anyám zsebében,

i moj krsni kum, žgoljav

s keresztapám, a csont sovány

i na stomaku operiran mlad lekar

és műtött gyomrú ifjú orvos

deset kila drva je doneo

tíz kiló fát hozott haza,

i nastala je toplina, blažena toplina.

és meleg lett, áldott meleg.

Takva toplina

Olyan melegség,

koju današnji gospodar kuće

amilyet aligha ismer

verovatno ni ne poznaje,

a ház mai ura,

slobodnom vatrom je grejala

tanyázva jól fűtött,

na zamišljenim visovima.

képzelt ormokon.

Hvala, Bakice od četiri forinta,

Köszönöm, négy Forintka néni,

(reči mog detinjstva

(későbbi kislány-szavam

na vas misleći

rátok gondolva

sad dozivam!)

én most visszaszólítom!)

vi ste moj večit

hogy ti vagytok

etalon preživljavanja

örök túlélés-etalonom