(A Jin és Jang, különleges történet az összetartozásró, 13. verse)

(Jin i Jang, 13. pesma osobite priče o  uzajamnoj pripadnosti u stihovima)

Jedna reka im je na putu.

Egy folyó állja útjukat.

Mladić na obali plosnate belutke našao,

A fiú lapos köveket talál a parton,

I počeo je praviti žabice –

És kacsázni kezd velük –

Odbaci belutke,

Na vodi par puta odskaču,

Eldobja a kavicsokat,

Ali ni nakon zadnjeg odskoka

Ugranak néhányat a vízen,

Ne potonu,

De az utolsó pattanás után sem

Počinju lebdeti, kao da su

Süllyednek el,

Od vode lakši, a ni toka nema.

Mladić dotle nastavlja bacanje belutaka

Lebegni kezdenek, mintha könnyebbek

Dok reku jedan most ne

Lennének a víznél, és sodrás sem létezne.

Premosti, preko kojeg

Oboje sa suvim nogama mogu preći.

A fiú addig folytatja a kacsázást,

Amíg egy híd nem ível át

A folyón, amin

Mindketten száraz lábbal átkelhetnek.