Annyi gorombaságot
Toliko grubosti
vágott fejemhez, annyi súlyt
mi je prišila, toliko tegova
próbált nyakam köré kampolni,
pokušala oko vrata mi namotati,
rándítottam a vállamon:
trgnuo s ramenima:
„Keresd a vétkest
„U nekom drugom traži
másban!
krivca!
Én megyek!”
Odlazim!“
De utánam futott, de visszarántott.
Al je pošla za mnom, povukla me.
„Mondok ennél még cifrábbakat is,
„Reći ću ti još puno toga
mert valakinek el kell mondani,
jer nekome se mora reći,
mert csak az érzékenyt érdemes ütni, mert
jer samo osećajnog se isplati tući, jer
csak azt
samo
gyötörhetjük meg, akit szeretünk.”
voljenog možemo mučiti.“
És mint megerjedt hulladék
I poput uzavrelog otpada
rogyott közénk a csőd:
među nama propast sjala:
kupacba minden eltussolt hazugság,
u gomili svaka zataškana laž,
a nagyotakarás lenyaklott pózai,
stavovi zapele megalomanije,
az elveszett atyák kiszikkadt múmiái,
isušene mumije izgubljenih sveštenika,
farkastorkú fiúk sivár istenkedése,
jalovo veličanje momaka s vučjim gušama,
tetőtlen gerendák alatt
bančenje na otpacima
a törmeléken tombolás,
ispod nepokrivenih greda,
a megerőszakolt idő,
silovano vreme,
üvegbe-bénult tájak,
ustakljeni krajolici,
az esztelen száguldozástól
od besumočne jurnjave
érvénytelenné gyűrt szabadság,
do uništenja zgužvana sloboda,
üres álcákként pöndörült arcok,
lica poput praznih krabulja,
lányok fürtökbe csavargó ujja,
u viticama potucajući prsti devojaka,
a kétségbeesés mögött
iza očaja ševarom
a kihívó szemérem
obrasli jarak
bozótos árka,
izazovne čednosti,
céltalan vadon.
besciljna prašuma.
S minden hazák és minden út
I na kraju svakog zavičaja i svake
végén a testesült hiány,
ceste utelovljena oskudica,
az örök hontalanság…
večno beskućništvo...
És mert nem volt hová menekedni
Jer od nagomilane sramote
torlódó szégyenünk alól,
nije nađeno utočište,
hagytuk, ahogy az indulat
pustili da na uzrujanosti,
átlobban rajta,
na žrtvenoj lomači
áldozati máglyán.
pregori.
S mint tetten ért gyújtogatók
I kao na delu uhvaćeni potpaljivači
hunyorgó-tehetetlen,
žmiravo-nemoćno,
kormos szemöldökkel meredtünk
garavim obrvama zurili
a vallató hajnal szemébe.
u ispitivačke oči zore.