Csendes vagy mindig. Csendes.
Uvek si tiha. Tiha.
Világítasz akár a fénnyel rakott mező.
Svetliš kao obasjana tratina.
Mosolyogsz, mintha édessége titkát,
Osmeh ti cveta kao da u njemu
gyümölcsét benned érlelné a föld.
sazreva zemaljska tajna blaženstva.
Láttalak szembenézni a halállal.
Video sam te suočenu sa smrću.
Megtántorult a vonat is, ahogy
Čak i voz je ustuknuo kada
a rettenet vészfékét elszakítva,
otkidajući kočnicu užasa
eszeveszett, vakító csattanással,
u izbezumljenom času udarca
fekete pernyét, gyászt sodorva rád,
nanoseći crnu žalost na te
beléd csapott az iszonyú bizonyság:
obuzela te je strašna istina:
akihez indultál, nem él.
kome si krenula, nije živ.
Az eszmélet vak romjain, a téboly
Na slepoj ruševini svesti, među
emésztő lángjai között
provalijama bezumlja
csak nézett, nézett kérdező szemed.
nemo si zurila u prazninu.
Nem tudtál sírni, mert a könnyek
Jer izvor suza je dublji od
forrása némább, mélyebb, mint a kút.
bunara, plakati nisi mogla.
Láttalak az élettel szembenézni,
Video sam te suočenu sa životom
mikor teremni szólított.
kad te je na stvaranje pozvao.
Nem kiáltottál vissza, csak a kín
Nisi dozivala. Samo su ruže
rózsái égtek, égtek arcodon,
bola plamsale na tvom obrazu,
mintha nem is a test parancsszavára,
kao da si zbog iskonske naredbe
valami ősibb rendelés szerint
ležala na svom krevetu a ne
feküdtél volna ágyadon, akár
zbog puste telesne potrebe, poput
medrében bizton áradó folyó, mely
reke koja slobodno buja jer svojim
két partja talpát tengernek veti.
koritom na more se oslanja.
Már sok városban jártam.
Svugde sam već bio.
Idegen ablakok mögül
Iz tuđih prozora promatrah
láttam a tér harsány erőlködését,
gromko napinjanje prostora,
kihallgattam a bogárlábú percek
osluškivah preplašene šumove
ijedve futkosó neszét.
odlazećih trenutaka.
Jó elgondolni, hogy
Dobro je zamisliti
van csend, amely világít,
da postoji tišina, koja
mosoly, amely
svetli, osmeh
gyümölcsöt ád a földnek,
što zemlji plodove daje,
hogy egy-ütemre ver a lét
da u ritmu tvoga smiraja
nyugalmad ritmusával,
kuca i bilo postojanja,
s hogy amíg fény, szín, álom elcikázik,
i dok san, svetlost, boje prolaze,
belőled el nem fogyhatom soha.
iz tebe iščeznuti ne mogu.