néhányszor már-már örökre elbúcsúztam

par puta sam se već skoro zavek oprostio

életemtől azt hittem vége ebből kiszállok

od mog života odlazio verujući da je kraj

aztán este valahogy mégis elaludtam

ali uveče nekako sam ipak zaspao

magam gyűlölve hajtogattam: még várok

mrzeći sebe ponavljao: još čekam

pedig semmi se változott a mocsár szaga

mada ništa se nije promenilo vonj blata

tovább facsarta orrom a napok is rámrohadtak

dalje mi nos iritirao i dani su istruli

már csak a megszokás vetett haza

samo me je navika vodila doma

csupa szorongás fetrengés görcs és légszomj

većina noći bila je pusta mešavina

elegye volt a legtöbb éjszaka

straha valjanja grča i nedostatka vazduha

életem filmjét játszottam volna vissza

film svog života bi unazad vrtio

kivágni azt mi benne árulás és gyalázat

te isekao to što je izdaja i pogrda

de sehol se leltem megfelelő ollót

ali pogodne makaze nisam našao

pedig hányszor felforgattam érte a házat

a koliko puta sam kuću prevrnuo

a filmszalagot így muszáj elfogadni

traka ovako mora biti prihvaćena

gyáva szívem körpecsétje rajta:

sa okruglim žigom mog jadnog srca:

ezt már csak szerteszaggatni lehetne

to bi se moglo samo rastrgati

de jobb ha az ember míg él bevallja

ali bolje je ako čovek dok živi prizna