Rosszabb ez a szőlő, mint a tegnapelőtti,

Gori li je ukus ovog grožđa od prekjučerašnjeg

mikor még úgy tettem, mintha örökkön élnék?

kad sam radio tako kao da večno živim?

Nem fröccsen ma is boldogítón ínyemre,

Ne prsne li slast i danas na moje desni

ha átharapom héját? Hát Mephisto

kad ljusku pregrizem? A pogodba Mefista

és Faust alkuja, a dialektikus ész

i Fausta, doktorat dialektičkog

doktorvizsgája, melyet szorító kötésben,

razuma što sam čvrsto previjen,

nyújtott lábbal olvastam megalázó

ispruženim nogama čitao između

kacsázási kényszerek között

ponižavajućih potreba za nošom

az intenzív osztály nyögő, nyöszörgő

u stenjanjem ispunjenoj noći

éjszakájában, nem töltött el ismét

na intenzivnoj njezi, nije li me opet

büszkeséggel, hogy ember vagyok én is?

ispunila ponosom da sam i ja čovek?

Halálra ítéltekként születünk, és nagy

Rodimo se na smrt osuđeno i velika

privilégiumunk, hogy tudjuk is ezt.

nam je privilegija da i to znamo.

Ebből a szempontból semmi különbség

S tog stanovišta nema nikakve razlike

a felajánlkozó pillanatok között.

između trenutaka koji se sami nude.

Akkor hát miért zárnánk el magunkat

Pa onda zašto bi se izolirali od radosti

a kórterembe ferdén bevetülő

koso upadajućih sunčevih zraka

napfény örömétől? Az első korty a házi

u bolesničkoj sobi? Što bi više

pálinkából miért volna jobb

prijalo prvi gutljaj rakije

az utolsónál? S miért volna az utolsó

od zadnjeg? I zašto bi zadnji bio

rosszabb az elsőnél? Van még mire várnom!

gori od prvog? Imam na što da čekam!