1

1

Ezt a tekintetet valaha szépnek láttam.

Taj pogled je za mene nekad lep bio.

Pontosnak és elemzően okosnak,

Tačan i tokom rasčlanjivanja pametan,

a mindent magába hivó

to što sve sebi priziva

bizakodás testvéri fókuszának.

fokus bratskog poverenja.

Most, mint két megfakult

Sad kao dve izbledele zenice

üvegpupilla, úgy néz rajtam át.

od stakla gledaju me preko ramena.

Nem tudok elmerülni sugarában.

U njenim zracima se ne mogu utonuti.

Akár torzító gömbtükörben,

Kao u nakaradnom sferičnom ogledalu

nem látom benne vonásaimat.

u njoj vlastite crte ne nalazim.

2

2

Ebben a hangban valamikor

Nekad u tom glasu

örvények titka forgott.

tajna virova kovitlala.

Hit és öröm,

Vera i radost,

a lelkesült, a gazdag

igra ushićenog,

megengedés játéka:

bogatog dopuštenja:

lehet így is, úgy is.

može i ovako i onako.

Most, mint a kopogó hideg

Sad je rezana logika

kaucsuklabdák nyesett logikája,

praskjućih loptica od kaučuka,

a beidegzett reflexek, csak az

u naviku prešli reflex,

ágaskodó fölény, hogy

propinjana nadmoć,

önmagát védve

sebe braneći

mindent visszavágjon.

sve uzvraća.

3

3

Elmegy, nem véve észre:

Odlazi ne primetivši:

tulajdonképpen itt se volt,

ustvari nije ni bila tu,

hogy a mindenható szigor

u čaroliji svemoguće

bűvöletében egyre csak

strogosti tek je svoju

vélt igazát eszményitette;

tobožnju istinu veličala;

hogy még annyit se mondott

odlazeći ni toliko nije

búcsúzkodón:

rekla:

-  Azért jó, hogy te is vagy.

– Ipak je dobro što i ti postojiš.