valaki máshoz legyél hűtlen

nekoj drugoj budi neveran

a szerelmet felejthető kalandokkal

ljubav zaboravljivim avanturama

száműzöm beszédes hiányodban

progonim u govorljivom manjku tvom

visszafogottan létezem

uzdržano postojim

beton vatromet naše godišnjice obasjava

évfordulónk tűzijátéka világít a betonra

ime ti sivom sivo pišem tek te ja

szürkével szürkére írom neved csak én

vidim moja samoća uz tvoje se privija

látlak magányom lapul a tiedhez

u tako vlažnom vremenu toplina obora treba

ilyen nyirkos időben kell az ólmeleg

grad u tvojoj načujnosti se gubi

kakva sila drži na uzdi ljut valomet

hallhatatlanságodban elbukik a város

Jezera koja bi tvoju uspomenu sa postolja

milyen erő tartja féken a Tó haragvó

srušila tvoje reči niko ne oživljava

hullámverését ami talapzatáról ledöntheti

i tvoj glas planinama ne daruje

emlékedet szavaidat nem hantolja ki senki

lice mi potraga brazda ali nalazim

és hangod nem adja a hegyeknek

te u otpuštanju prepoznaješ li me

u suncokretima od čekanja iscrpljenima

arcom a keresés árkolja de megtalállak

u robovskim pogledima ruža za grudu vezanih

az elengedésben vajon te felismersz

u pesmi kiše koja rano umrle narcise oplakuje

engem a várakozástól kimerült napraforgókban

u junačkom spevu zumdarača

röghöz kötött rózsák rabszolgatekintetében

kad ćeš li svoju namenu izgubiti

a korán elhunyt nárciszokat sirató eső dalában

kao oštar nož za kalemljenje

csapongó dongók hőskölteményében

u rukama od starosti nemoćnog vrtlara

vajon mikor veszíted el rendeltetésed

mint élesre köszörült kacorkés

a vénségtől tehetetlen kertész kezében