I
I
Kék tornyok, elszálló magasság,
Plavi tornjevi, odleteći visovi,
tejutak tejüvegfolyói.
mlečne reke Kumove slame.
Őrült angyal zokog a Holdban,
Na Mesecu sumanut anđeo plače,
párzó macskák szeme beszűkül.
sužavaju se oči mačaka tokom parenja.
Földre zuhan egy haldokló madár,
Jedna ptica na samrti na zemlju pada,
csillagokat szór le az égi Kéz.
nebeska Ruka zvezde prosipa.
Kiterjesztett, nagy, fehér szárnyakon
Nakostrešeni ljubavnici na raširenim,
lebegnek a borzongó szeretők.
velikim belim krilima lebde.
II
II
Az éjszaka könnyes beszédei,
Suzni govori mraka, lomljeni
gyónás tördelt igéi az ágyban.
propovedi ispovesti u krevetu.
III
III
Holdig magas fák.
Do meseca sežuće krošnje.
IV
IV
Két szentjánosbogár-tudat,
Dve svitac-svesti
a hideg csillagok alatt.
ispod hladnih zvezda.
Mikor a fölzuhogó csendnek
Kad nagomilanom ćutanju
melled réz-csúcsai felelnek.
bakreni vrhovi tvojih grudi odgovaraju.
V
V
Léptem feléd s eltakartak a bokrok.
Prema tebi zakoračio šiblje te je zaklonio.
Őszig hasztalanul kerestelek
Zalud sam te do jeseni tražio
Feltakarnak a hulló levelek.
Otpalo lišće me je otkrio.
Lépnék feléd – és erkölcsömbe botlok…
Prema tebi bi zakoračio – u svoju krepost se spotaknuo...
VI
VI
Vad áradással torlódnak a fák.
Drveća se divljim bujajenj gomilaju.
VII
VII
Innen, gyáva hős, ne szaladj el!
Odavde, bedni junače, nemoj pobeći!
Mert mielőtt még megöregszel,
Jer pre no što će te starost sustići
szabad boldognak lenned egyszer!
jednom smeš blaženstvo okusiti!
VIII
VIII
Az a kis ringlószilva-kékség,
To sitno plavetnilo ringlovke,
ahogy a selymen átdereng.
kako se preko svile nazire.
IX
IX
Szeress, ha tudsz! Csak egy kicsit szeress!
Voli me, ako možeš! Samo malo me voli!
Csak annyira…
Samo toliko...
X
X
Őszi tücsök fölvérzett szájjal
Jesenji stričak krvavim ustima
tépi a sötét tarlót,
dere taman ugar,
fekete boronával.
crnom drljačom.
XI
XI
Hozzám dőltél,
Na mene naslonjeno,
úgy csatoltad föl a harisnyát.
tako si prikopčala čarapu.
XII
XII
Egy mozdulat több, mint tízezer mérföld,
Jedan pokret je više od desethiljada milja,
egy mozdulat több, mint tízezer év,
jedan pokret je više od desethiljada godina,
egy mozdulat örök halálba ránt,
jedan pokret u večnu smrt gura,
egy mozdulat s nincs visszavonni érv.
jedan pokret i nema povratka.
XIII
XIII
Majd kifújja az őszi szél,
Oduvaće jesenski vetar,
az őszi szél majd kifújja belőlem – – –
oslobodiće me jesenski vetar – – –
XIV
XIV
Megkóstoltam a szelet: nyelvem elégett.
Okusio vetar: jezik mi izgorio.
Megkóstoltam a záporokat: földhöz vertek.
Okusio pljusak: u zemlju me nabio.
Megkóstoltam a húst: torkomra forrott.
Okusio meso: u grlu me kiptio.
Megkóstoltam a símogatást: csontomig metszett.
Okusio milovanje: do kosti me sekao.
Megkóstoltam a fölső terek csöndjét: jéggé fagyasztott.
Okusio tišinu gornjih prostora: u led me je pretvorila.
Megkóstoltam minden gyökerek ízét: keserű volt!
Okusio ukus korenja: u ustima mi je gorčina ostala !
XV
XV
A neve fáj, a neve gyász:
Ime boli, ime joj je korota:
csöngettyűk sötét csöngetése;
tamna zvonjava zvona.
a neve fáj, a neve gyász:
ime boli, ime joj je korota:
dobok fekete döndülése;
crn prasak doboša;
a neve fáj, a neve gyász:
ime boli, ime joj je korota:
lobogók hollószárnyverése;
udarci krila gavrana lepršanje zastava;
a neve fáj, a neve gyász:
ime boli, ime joj je korota:
nem akarom feledni mégsem!
ipak neću da ju prekrije zaborav.