Mint rozsdás, megfakult sínek,

Kao stare trošne tračnice

miket benőttek a füvek,

koje je trava prekrila,

és itt hevernek mint a lárva

poput gusenice leže,

s nem visznek többé messze tájra:

u daleke krajeve ne teže:

hol csillog a hó,

gde se sneg beli,

hol zúg a patak,

gde brzi potok sanja,

hol alszik a só,

gde so u snu svetli,

hol a fenyvek alatt

gde ispod četinara

tarkáll a toboz

šišarke šarene

s a mókus oroz…

i veverice vrve…

Mint rozsdás, megfakult sínek,

Kao stare trošne tračnice

úgy bámulom szemeidet,

divim se tvojim očima,

úgy nézem két csöpp tiszta gömbjét,

gledam dve kapi, bistre kugle

amelybe kört rajzolt a nemlét,

u koje je nepostojanje

kört írt belé, hogy e körön

tako ucrtao krug da

belül táncoljon az öröm:

radost unutar tog kruga titra:

a tarkaruhás,

zlatokosa, slobodno lebdeća

csengetyűszavú,

prekrasna nevesa

pásztorfurulyás,

sa šarenim ruhom,

ringó derekú,

bistrim sluhom,

aranyosfonatú szabadon

pastirskom frulom,

lebegő, gyönyörű hajadon!

uzanim strukom!

Mint rozsdás, megfakult sínek,

Kao stare trošne tračnice

úgy bámulom szemeidet!

divim se tvojim očima!

Rajtam nem visz már semmi út,

Korov kiti moje ceste,

az én világom kialudt!

svetla su tu ugašena!

Én itt vagyok már félrevetve

Odbačeno stojim, sa strane

s csak bámulok a fellegekre,

promatram daleke oblake,

amelyek csillogón vonulnak,

obasjano plove nebom a novi

s minden darab ruhájuk új nap!

dan im novo odelo donosi!

A fellegekre bámulok

Divim se tim oblacima

s két szemeden elámulok:

i tvojim čarnim očima:

honnan merül fel gömbalakja,

otkuda pojava ovih tela

mely a forgó világ alapja?

koje su baze promenljivog sveta?

Ily tarka, zsenge gömbökön

U tim šarenim kuglama

táncol az illanó öröm!

varljiva radost kaska.

E két gömb, mint a gyermekek

Poput dečjih balona te dve

léggömbje, szinte úgy lebeg!

kugle pred nama lebde!

S ha elszakadna gyönge szála:

I da im se tanana nit prekine:

ki tudja merre, merre szállna?

ko zna kuda, kuda bi utekle?