kisregény Pírpír kisasszonynak

kratak roman gospođici Pirpir

Mindenfele útjai futnak,

Svakakvi su mu putevi,

pirosak, feketék,

crni i crveni,

sárga-porosak,

od trave zeleni,

virágporosak,

prašinom, polenom

meredeki zöldek,

žuto prekriveni,

levegői kékek,

zračno - plavi

fehér-fehérek,

beli i sjajni,

mindenféle zsebei vannak,

i đžepove ima svakakve,

zsebei még a szivén is

đžepove i na srcu nosa,

pávatollak játszó szemeiből,

paunovo perje iz blagog pogleda,

a szivárvány selymeiből,

iz duginog svilenog odela,

de sötét, de halálfejes

ali i tamni i samrtni noćni leptiri

éjjeli pille is rázsebesül –

su tamo prišiveni -

ilyen zsebekkel, ilyen utakra

s takvim đžepovima, na takvim cestama

fut, fut a Szederkirály.

juri, juri Kralj Kupina.

Kétféle ék van,

Kićen može biti

nem nyak-ék, nem vadliba-ék,

ne tek članak ili vrat,

s ha Pírpír se tudja, hát íme:

a ako ni Pirpir ne zna, evo:

van fából való, vasból való,

i drvo i željezo

amivel ékelnek, hasítanak.

čime paraju, cepaju.

Hová hasítasz, vas-ék?

Za što me cepaš, željezo?

Világgá, te fa-ék, te fa-ék!

Za svet, ti drvo, ti drvo!

Sikítja a Szederkirály.

Uzvikuje Kralj Kupina.

Fut a szőlővirágos hegynek,

Trči prema grožđem obrasloj

hegy iránt

padini

fazék levessel az öreg

s loncem juhe do starca

Szederhöz a Szederkirály.

Kupina Kralj Kupina.

Derék gyerek vagy igen,

Da, kršan si ti momak,

harangszónál gyorsabb az a láb

noge su ti brže od zvonjave

és lám a fedőcske alól

i gle, niti jedan zlatan

egyetlen arany karikát se

beočug na manjka ispod

vesztettél el, most eszünk,

poklopca, sad ćemo jesti,

ennénk, de a kanál hiányzik –

jeli bi, al kašike nema -

Jót nevet a Szederkirály.

Grohota Kralj Kupina.

Pityereg a toronyi harangok

Po suknjom zvona zvonika cmizdri

szoknyája alatt, mert ráalkonyult.

jer ga je zatekao mrak mrkli.

Kellett nekem harangnézőbe

Trebao sam ja poći zvečke

jönnöm, mint legénynek leánynézőbe!

gledati, kao mladići neveste!

Istenem, a lépcsőt a sötétben

Bože, basamake čvrsto mi stavi

igazítsd jól a lábom alá,

ispod nogu u tami

hadd szálljak alá,

da dole siđem

s légy velem nehogy elvigyenek

i budi sa mnom da me ne bi odnele

a rézfaszu bagók, fogadom

sove bakrenih muda, zavetujem

nem röppentek az oltár fölé

neću puštati nad oltar vrapce

gyertyaoltó verebeket, fogadom

koji sveće gase, zavetujem

fészekbe, kalodalikba madárért,

u gnezdima, uvučenim rupama

madaraid tojásaiért, fiaiért

za jajima, tvojim pticama i njihovom

nem kutatok többé, továbbá

mladunčadi tragati više neću, nadalje

a Kera mama ágyába brekuszokat,

u krevet matere Kera žabice i

apró, piroshasu kisdedeket

sitne bebice crvenih stomaka

nem dobigálok, továbbá

neću bacatgi, nadalje

nem káromollak és paráznaságra

neću tehuliti i provoditi

nem adom a fejemet. – Az Isten

blud i nemoral. - Pa Bog umesto

lépcső helyett meleg tenyereit

basamaka svoje tople dlanove

adogatja a lefele lépő

postavlja ispod tabana koji

talpak alá,

se spuštaju,

alásegíti szépen a földre.

pomaže da na zemlju siđu.

Forró harangokkal akkor éjjel

Vrućim zvonima tada, u tu noć

álmodik először a Szederkirály.

sanja prvi put  Kralj Kupina.

Ha tücsök, ha bogár,

Dal cvrčak il kukac,

ha élet, ha halál –

dal život il prolaz -

én ebbe a száraz kútba –

ja ću u taj suhi bunar -

kiáltja mindennapi mondókáját

uzvikuje svoj govor svakodnevno

elsápadva a Szederkirály.

Kralj Kupina probledelo.

S már kóckötélen megy is alá

I na užetu od kučine već se spušta

a kávaalatti szalmaszálas

pod čekrk, niže i od slamnatog,

rendetlen csurifészeknél is

neurednog čuri gnezda,

alább, a mélységes mélybe,

dole u duboku dubinu,

a hangtalan barna földharangba,

u nemo smeđe zemljano zvono

ahol az öböl már teljes barlang.

gde je širok zaliv duplja samo.

Sárkányszag semmi, csak a hideg-szag,

Nigde mirisa zmaja tek vonj hlada,

történelem-szag, nyirkos ruhák,

vonj istorije, vlažna odela,

fekete subák szaga, pólyák szaga,

vonj crnih šubara, vonj pelena,

itt szénával megrakott három hosszú

s lakoćom bi se tu okrenula  i

szekér is könnyen megfordulhat,

tri duge, senom pune kočije,

elfér a falu, ha jön a tatár,

stane selo kad Tatari dolaze,

ha jönnek a törökök síppal, dobbal,

kad dudukom, bubnjem Turci dolaze,

ha átfutnak rajtunk a franciák.

kad preko nas Francuzi prelaze.

A véneknek mélységes igazuk van,

Matori su duboko u pravu

mondaná az édes napvilágra

kazao bi mili uskrsnuvši se

fölbukkanva, de száját

na dnevno svetlo, ali usta

útközben egészen telerakta

usput potpuno začečepio

verébtojással a Szederkirály.

jajima vrapca Kralj Kupina.

Zöld erdejét a kukoricásnak

Kroz zelenu šumu kukuruzišta

végigálmodja lépegetve,

koračajući, otužno

búsúlva a Szederkirály,

sanjari Kralj Kupina, jer

mert Szederapa szava szerint hajdan

kako veli Otac Kupina jednom,

egy hajnali ködben itt vonult

u jutarnjoj magli tu prođe

a zsivány Savanyu Jóska árván,

bećar Kiseli Joža sam samcat,

púposan a gondtól, igen.

pogrbljeno od muka, da.

Beleroskad a Szederkirály.

Stropošta se Kralj Kupina.

Leül fáradtan útja közben

Tokom svoga puta morno seda

minden kicsi tökre, még zöldek,

na svaku malu tikvu, još zelene,

éretlen halálfejek, de látja,

nezrele mrtvačke glave, al vidi

ahogy ősszel a sárga halál-kobakot

kako u jesen žutu, samrtnu tikvu

fölveszi fejére, szalad hazának,

stavlja na glavu, trči u svet,

csinálna lámpát a halottaknak

lampu bi za mrtve pravio,

gyertyavilág-szemü, holdra vigyorgó

na mesec smeškajući krasan poklon

szép ajándékot, de agyarasan

s očima svetla sveća, al režeći

fut utána a Kondabeli Kan:

juri za njim Nerast iz Krda.

Dobd el azt a tököt, te Szederkirály,

Odbaci tu tikvu, Kralju Kupina,

különben téged is megropogtatlak!

inače ću i tebe polomiti!

Nem dobom, nem dobom, Kondabeli Kan,

Ne bacam, ne bacam Nerastu iz Krda,

hiába is kapkodsz a bokám után!

zalud se želiš dočepati moga gležnja!

De hála, ez csak álom, csak ballag,

Srećom, san je to tek, samo hoda,

búsúlva a kukorica zölderdejében,

tugujući u šumi kukuruzišta

levágja a kukoricababák haját

reže kosu beba klipovima

bajusznak, és orratövéhez

radi brkova i usnama

a szájaszéle ügyesen fölemeli,

spretno  ju podiže do nozdrve

de ügyködik orra is hűségesen,

ali i nos revnosno pomaže,

a szép bajuszért csupa ránc.

zbog lepih brkova nabora se.

Selyembajuszával a Szederkirály

Svilenim brkovima Kralj Kupina

magát nagyságolva legénynek

smatrajući sebe mladićem

átlép a zöld, a paráznaszagú

ulazi u zelenu kudelju

kenderbe, álmodva gyereket csinál

mirisa bluda, sanjajući dete

Polányi Ilonnak, a szaloncukor-

pravi Ilonki Polanji, sobarici

illatú paplaki szobaleánynak.

iz mirišljavog popovog gnezda. Pirpir,

Pírpír, ne piruljon, de féltse Szedert!

bez stida, al se brinite za Kupinu!

Ó, ha az a színarany-pápaszemes,

O, kad bi taj sa zlatnim očalima,

ezüstbiciklis, kutyakorbácsos,

srebrnim točkovima, bičem za pse,

agárkutyás, agárkutya-száraz,

značkom hrabrosti emajliranim srcem,

vitéz-jelvénnyel zománcozott szívü

hrtom kićeni, kao hrt suhi Vladar

Papifejedelem ezt látná, letépné

popova to video, ljubomorno bi

féltékenyen a fülit, farkát is,

otkinuo i uši i mošnice,

megráspolyozná bajusza helyét

isturpijao mesto brkova

a buja kis Szederkirálynak!

mladom, pohotnom Kralju Kupini!

Miénk a vár, miénk a vár!

Naš je dvorac, naš je dvorac!

Noha kiáltnak ostromosan,

Mada borbeno uzvikuju,

s noha karmolnak, harapnak is

mada grebu i grizu patuljci

a nohavári törpék, az aprószentek,

iz mada - dvorca, razbijenim ustima

mehetnek szájbaütötten haza!

nevini sveci mogu ići doma!

Menjetek anyátokba, apátokba,

Idite do matere, do oca,

akik most éppen a kemencében

koji patuljasto u pećnici baš sad

csépelik törpén a törpe rozsot,

vrše vršidbu patuljaste raži,

nohabort igyatok picike pohárból

mada - vino pijte iz sićušnih čaša

s jöhettek vissza, én várlak!

i vratite se, ja vas čekam!

Pörköl a hátukba a Szederkirály.

Prži im u leđa Kralj Kupina.

De Pírpír kisasszony ne féljen,

Al gospođica Pirpir nek se ne plaši,

nem jönnek vissza, csak vizesvödörben

neće se vratiti, samo u kanti

szívatják a fejük daganatát.

za vodu hlade tumor na glavi.

Most más izgalom lesz, más háború,

Sad će druge vrste rata biti

az Isten kék templomában: a Sághegy

u plavoj Božjoj crkvi: na orgulji

orgonáján egy sötét kerubin

Inagore crni heruvin svira

játszik, és fekete kórus az erdő,

i taman hor je gusta šuma,

villám gyújt lángot a jegenye hegyén,

grom pali plamen na vrhu jablana,

kifujja a szél a tökvirágkürtöt

vetar odnese cvet - trubu bundeve

szájából a Szederkirálynak.

iz usta  Kralja Kupine.

Az Úr pedig fényes záporinget,

A Gospod sjajnu pljusak - košulju,

záporingre súlyos jéggyöngy-palástot,

na pljusak - košulju težak plašt ledenih

gyöngykoronát, de égig érőt

bisera, krunu od bisera do neba visoku

ád a fohászkodó, imádkozó,

daruje skrušenom molitelju,

a szánom-bánomos Szederkirálynak.

žalno - tugaljivom Kralju Kupini.

De megkönyörül rajta hamarosan,

Ali brzo mu se smiluje,

bocsánatképpen egy lágy szivárványt

za oproštaj mekanu dugu mu

ír a feje fölé, nevessen ő is,

crta iznad glave, nek se i on smeje,

nevet is, fut haza mindent feledve,

i smeje se, presretan trči kući

megtelve hétszínü hazugsággal:

ispunjen sedmobojnim lažima:

Szétvertem a nohaboros Nohavárat

Razbio sam mada - vinski mada - dvorac,

mint jég a kölesmagot, vakondturást,

kao led krtičnjaka, zrnca prosa,

de láttam akkora pávát a hegyen

al videh na brdu tolikog pauna,

leért a farka az erdőre lilán.

repom dotaknuo šumu ljubičasto.

Láttam, a farkas bárányt operált,

Videh, kurjak jagnje operirao,

lóhúgyba mosakodott, ördögöt is

u mokraći konja se prao, videh

láttam, ahogy áll a csipkebokornál

i đavola kako uz šiblje šipka

álláig fekete trikóban akár

obučen u crnu majicu kao

egy biciklibajnok, azt mondta: tűzkő,

biciklistički prvak reče: kremen,

és csillaghullásos volt a szeme –

s očima kao da je od zvezde u padu -

meséli a bólogató Szeder-családnak

priča klimatavoj porodici Kupina

ámulva önmagát a Szederkirály.

sam sebi se diveći Kralj Kupina.

De Pírpír kisasszony tudja meg,

A gospođica Pirpir nek zna i

és ámuljon, mert ilyen még nem volt,

nek se ne čudi, toga još niije bilo

hogy apa a fiától kapja nevét,

da otac od sina dobije ime,

a Szeder nevet! De miért is,

ime Kupina! Ali zašto,

miért is Szeder a Szederkirály?

zašto je Kupina Kralj Kupina?

Csak. Mert a kukoricagombócnál is

Zato. Jer i od kukuruznih knedli

inkább szereti a szedret.

više voli kupinu.

Földi szeder, égi szeder – édes

Zemaljska kupina, nebeska kupina -

csemegéje, cukra a Szederkirálynak,

slastica, slatka gozba Kralja Kupine,

áhitattal szedrét szedi a tüskés

žudno vadi iz bodljikave zemaljske

földi tasakból meg égi bugyorból,

kese i nebeske vreće kupinu,

mint Pírpírke a pici kezével

dok Pirpirka sa sićušnom rukom

celofánból a bonbont, selyemcukort!

iz celofana svečarsku bonbonu!

A Szederkirály meg a Disznókirály

Zbog kupine Kralj Kupina i Kralj Svinja

a szeder miatt immár ellenségek,

sad su već ljuti protivnici

mert ahogy a szellő angyalt emel

jer kako lahor anđela diže

a parti párából a parti fára,

iz obalne pare na drveće,

olyan puha-könnyen a Szederkirály

Kralj kupina tako mekano - lako

a legmagasabb sudárra mászik,

se penje na tankovitastu granu,

nem zöld zászló, de fekete zászló,

nije zelena al je crna zastava,

mert fekete szedres az a sudár.

jer crnom kupinom  je puna ta grana.

S míg hasi vödrét csöndben tellegeti

I dok kantu trbuha u tišini

a Szederkirály, míg fekete szájat

puni Kralj Kupina, dok sebi crna

fest magának, fekete pápaszemet,

usta nacrta, crne naočale,

fekete karórát, sokat a kezére,

mnoštvo sićušnih crnih ručnih satova,

míg fekete szívet szíve fölé fest:

dok crno srce stavlja iznad srca:

a földről egy hosszú karikásostor

sa zemlje dugačak knut s karikama

nyírja alatta a leveles ágat:

seče ispod njega zalistalu granu:

Jössz le te, jössz le te, Szederkirály!

Dole, dole ti, Kralju Kupina!

Dehogy megyek, dehogy megyek Disznókirály,

Neću sići, neću sići, Kralju Svinja,

lent hurkásra csapod a lábam!

dole ćeš mi noge polomiti!

S míg lent a dühöngő Disznókirály

I dok dole pobesneli Kralj Svinja

a fát ostorozza, széled a konda,

bičuje drvo, krdo se razilazi,

pumija se pásztor, de Legfőbb Hadúr,

ni ovčar niije pastir, al Glavni ratnik

hajtja a rókát s a kannibál kocák

lisicu goni, krmače - kanibali

akár a rózsát zabálják a fűből

kao ružu žderu iz trave tuđu

a más malacát – de nézze csak, Pírpír:

mladunčad - ali pogledajte Pirpir:

a Kondabeli Kan, az a vén agyaras,

Nerast Krda, taj ostareli derač

hátulról egy szőke sertésleánnyal

pozadi sa svinja - devojkom,

egy pisze yorksírivel kocsikázik

s jednom pisavom jorkširkom se vuca

s mint zsúrkocsit beletolja a sárba!

i kao kolice gura ju u blato!

Pírpír, ne piruljon, ez mindennapi

Pirpir bez stida, svakodnevni je to

eset – a galamb, a veréb, a gyepü-

događaj - golub, vrabac, u živici

bujkáló madár is, a legpirinyóbb

potucajuća ptica i majušna

dalos is, aki így szól: picicipő –

pevačica, koja kaže: cipelica -

az is párzik a másik picicipővel,

i ona se pari s drugom cipelicom,

ezért rak fészket a levél alá

zato pravi gnezdo ispod lišća

s talán a szülőkék emlékezetére,

i možda u spomen svojih roditelja

tojást költ, kínlódik fiaiért.

grije jaja, muči se zbog potomstva.

Gyönyörködik bennük a Szederkirály,

Divi se njima Kralj Kupina,ipak

mégis, a fészküket meg-megrabolja.

katkad uživa u pljačci gnezda.

De most ahogy fölér a Vörös Dombra

Al sad, kad stiže na Crvenu Humku

fekete zászlóval, tört szederággal

sa crnom zastavom, slomljenom granom

az elhúnyt állatok temetőjéhez:

kupine, na groblju mrtvih životinja

lát egy madári csodát, – micsodát?

ptičje čudo vidi - ali kakvo?

Legelőbb egy bokrot, ez rózsaszínt

Prvo đžbun, obično

szokott virágzani, klipszet a fülre,

ružičasto cveta, ukras za devojačke uši,

legelőbb egy bokrot, de nincs levele,

prvo jedan đžbun ali nema lišća,

hernyókok nyálával tetőtől talpig

gustim velom od sline gusenice

fátyolos, férgesen lüktet a fátyol,

prekriven, crvasto titra taj veo,

s madárfészek a bokor szivében:

i u srcu đžbuna ptičje gnezdo:

aranybegyű anya ül tojásain,

ptica sa zlatnom gušom grije jaja,

s ami zöld, az a szárnya, két kis levél,

i što je zeleno, to joj je krilo,

de nem repül el, csak olykor-olykor

dva lista, ali ne odleti, tek

kukacot csíp le a fátyoláról,

katkada kukca grabi sa vela,

s bóbiskol megint, a kis szemhéját

i već ponovo drema zatvori

lehúmja, csak néha húzza föl s nézi,

sitne kapke, retko kad ih otvori,

szelíden nézi a Szederkirályt,

pitomo gleda Kralja Kupinu

aki szobor lett, szederrel föstött szobor.

ko kip posta, kupinom obojeni kip.

Most könnye potyog a Szederkirálynak.

Sad suze teku Kralju Kupini.

Lüktet együtemre a színezüst fátyol

Na jedan ritam kuca srebrni veo,

annyi a féreg, ó csillagos égbolt,

toliko je kukaca, o zvezdano nebo,

ó Pírpír, micsoda összkomfort ez,

o Pirpir, kakav je to puni komfor,

micsoda madár ez, micsoda madár!

kakva je ta ptica, kakva ptica!

De nem a madárért jött ide ő

Al on nije zbog ptice došao

szeder-zászlajával az elhúllt

sa crnom kupina - zastavom

állatok temetőjébe, de másért:

tu, na groblje mrtvih životinja:

Babusék Baba lováért, a sírhoz,

zbog Sekinih Beba konja, na humku

siratót mondani, harangozni,

naricati, zadnju počast dati,

ami bizony elmaradt, elföldelték

jer jednom kao crkotinu su ga

akár a dögöt. Most harangok szólnak:

zakopali. Sada zvona zvone:

Bim-bam, birodalom, uradalom,

bim - bam, carevina, gazdovina,

nyugadalom, bim-bam, forradalom,

mirovina, bim - bam, pobuna,

uralom, irgalom, sírhalom, bim-bam! –

vladavina, tetošina, grobnina.

Hervad a harangszó, jön most a szép

Vene zvonjava, sad dolazi lepa

ceremónia: Cirkum dedérunt mé,

ceremonija: Circum dederunt me,

gemitusz, mortisz, dalóraszin fernó,

genitus, mortus, dalorasin ferno,

látod-e szép Baba ló, fehér ló,

vidiš li Beba konju, beli konju,

Babusék Baba lova, fehér hajú,

Beba konju Sekinih, belo koso,

fehérnek fehére, de szedres farú,

belo beline al guzo kupinasto,

látod-e, mit kellett néked megérned,

vidiš li šta si doživeti morao,

lestrapáltak, megszakasztottak téged,

istrošili su te i raskinuli,

zab helyett zabszalmát löktek néked,

mesto zobi slamu su ti gurnuli,

mégis te csikóként ugrándoztál,

ipak, ti si kao ždrebe skakutao

soványan is táncikáltál, szép Baba ló,

i suvo plesao, lepi Beba konju,

vénülten is nagy volt igyekezeted,

i ostarelo si se trudio, ognjem

láng volt a te lelked, szép Baba ló,

ti je srce bilo bilo, lepi Beba konju,

de bazaltot fuvaroztattak véled,

al bazalt su ti kirijati dali,

csak vaslapáttal tapogattak meg téged!

samo lopatom su te opipavali!

Huncut bognár, kutya kovács, kurva köteles,

Opscen kolar, pasji kovač, loća užar,

szar szíjártó, bűnbocsánat néktek sose lesz,

đubre sarač, nikad za vas oproštaja,

pökök rátok máma, szintúgy a gazdára,

pljujem  na vas sada i na gospodara,

a garázdára, annak csak a szamár való,

na zulumčara, za njega je tek osao

nem a Baba ló, de még a szamár se,

a ne Beba konj, čak nije ni osao,

ilyen ember sintérember kezibe való!

samo je za strvodera taj čovo!

Húzd a hámot, itt szakadj meg, ez a divat.

Vuci jaram, raskidaj se, to je moda,

itt döglesz meg, Úristened magához hivat.

tu ćeš crknuti, odmah možeš do svoga Boga.

Lám-e, csak a csontod maradt, szép Baba ló,

Gle, tek kosti imaš, lepi Beba konju,

édes lóhus dögevőknek volt mennyei jó,

meso je za lešinare bilo nebesko,

már ugató kriptáid a sok tarka ebek,

lajava kripta su ti šareni psi,

veres rókák, de a patát egy se ette meg,

crvene lije, al kopita su ostala,

pata nékem lábra való, te szép Baba ló!

kopita su mi za noge, Beba konju!

Megáldalak szép virágszem, lángszem,

Blagosiljam te, lepi cvete, plamen,

lámpám örökre, szanktusz, spiritusz, ámen!

večni luč mi je sanktus, spiritus, amen!

Szertartásnak vége, csak vadgalambok

Završen je obred, samo dupljaši

húznak még zöldharangot: húzom, húzom,

vuku još zeleno zvono: vučem, vučem,

s kakukkmadár mond a Szederkirálynak

dug život kukavica predskazuje

sok számos évet, de jobb a gerle:

Kralju Kupini, al bolja je grlica:

Drágám, Szedrem, nem halunk meg, nemm!

Dragi, Kupino, nećemo umreti, nne!

S vígasztalódva a Szederkirály

I utešen Kralj Kupina

fölhúzza a Baba ló két patáját

obuje dva kopita Beba konja,

s jár velük a zöld füvü dögtemető

hoda u njima na zelenilu groblja

nagy szobájában mint otthon Babus

strvina kao Seka kod kuće

az anyja szép-cipőjében, mint Pírpír,

u maminoj cipeli, kao Pirpir,

Pírpírke az anyukai lakkcipőben.

Pirpirka u lakovanoj cipeli.

Szederzászlósan a Szederkirály

Kupina - zastavom Kralj Kupina

lépkedve a Baba ló patáival

u kopitama Beba konja

elszántan, mégis nyugodt szivüen

odvažno, ipak mirne duše

levonul a dombról s bevonul

silazi sa brežuljka i ulazi

a smaragd lombokkal körülbástyázott

u smaragdnim lišćem optočeni

Szedervárba akár az Ünnep.

dvorac Kupine kao Praznik.

De patája a Szederkirálynak

Al kopita Kralja Kupine dižu

fölver némi port, és csodálva őt

nešto prašine i diveći mu se

szedervári pici kölkek zöld levelet

derišta iz dvorca kupine zelenim

hintenek elébe és kisleányok

lišćem put zastiru i devojčice

játszva sok aranykaput nyitnak néki.

zlatne kapije mu otvaraju.

Ám az a színarany-pápaszemes,

Ali taj sa zlatnim očalima,

ezüstbiciklis, kutyakorbácsos,

srebrnim točkovima, bičem za pse,

agárkutyás, agárkutya-száraz,

značkom hrabrosti emejliranim srcem,

vitéz-jelvénnyel zománcozott szívü

hrtom kićeni, kao hrt suhi Vladar

Papifejedelem a nyomába lappang.

popova netremice se za njim šunja.

Szederkirály csak patázik előtte,

Kopita se dalje Kralj Kupina,

lóg oldaláról a fele derékszíj,

novi opasač mu visi sa strane,

vette a búcsúban, rövidebb nem volt,

kupljen u proštenju, kraćeg nije bilo,

s Papifejedelem elkapja a bőrt,

ščepa tu kožu Vladar popova,

kicsatolja és a Szederkirályt

odveže i Kralja Kupinu uz

csatolja a villanydúchoz. Mi lesz?

banderu veže. Šta će biti?

A zászlóról a fekete gyöngyöt

Sa zastave crne bisere bičem

ütögeti korbáccsal mind a porba,

zrno po zrno u prašinu baca,

csizmaorrával a babai patát

vrškom čizme nemilice udara

kopogósan rúgja: Te ördög, te rút,

beba - kopita: Ti đavole, rugobo,

te fekete száj, te üszökfekete

ti s crnim ustima, čađžavo – crnim očima,

szemkarika, rémes fekete szív,

strašno - crnim žilama,

te koslatsz az édes Ilonom után?

ti se vucaš s mojom  slatkom Ilonkom?

Én, igenis én, mert szaloncukor

Ja, bogme ja, jer i leti miriše

illata van nyáron is, ajándék az is!

na bonbonu, i to je nekakav poklon!

Illata? Te gyehennai rút kísértet,

Miriše? Ti ukleta, ružna aveti,

megrontod Szedervárat, Szeder-vármegyét,

kvariš dvor Kupine, baniju Kupinu,

Szederországot! Te patás eretnek,

državu Kupinu! Ti raskolniku

te csöpp antikrisztus! De jaj most neked,

s kopitama, antikristu! Jao tebi,

szent kereszt alakjában megcsaplak én!

kaznit ću te u vidu svetog križa!

S megostorozza, bár jelképesen,

Bičuje ga, samo simbolično,

mégis fáj a szegény Szederkirálynak,

ipak boli jadnog Kralja Kupinu

álmában is vicsorít. – De most mi legyen?

i u snu se grči. - Šta sad uraditi?

Kössünk-e Papifejedelmet a vers

Dal vezati Vladara popova uz stub

oszlopához? Kössünk? Ne kössünk? Ne kössünk!

pesme? Vezati? Ne vezati? Ne vezati!

Most nagy tűnődés következik, Pírpír,

Sad veliko razmišljanje sledi, Pirpir,

nyári tűnődés fehér toronyból,

letnje razmišljanje iz belog tornja,

a nagyharang szíve alól a tájra,

ispod srca velikog zvona na pejzaž,

panoráma, forró! A Szederkirály

panorama, vruća! Kralj Kupina

eltátja száját, kitárja szemét,

čudom se čudi, rogači oči,

kinyitja fülét, szivét a magas

otvara uši, srce u visokoj

huzatban. Mennyi út, nagy út, kicsi út,

promaji. Ceste, velike i male,

és megeszi az utakat a távol,

i sve te ceste pojede daljina,

s megeszi a zöldet a kék, de a kéken

i pojede azur zeleno, ali kroz

átlátszik egy nagy hegy, fehér koporsó,

azur vidi se brdo, beli les,

ott hó esik már, itt zabaratás.

tamo već sneži, tu je žetva zobi.

A Bánom-tagban, Siralom-völgyben,

U Žalim - dolu, dolini Jada,

de még a Pityer-dülőben is,

a još i u ataru Plača

amit csak pipiske, pacsirta trágyáz,

što samo švrljuge, senice gnoje gnoje,

gabonás szekerek ingadoznak:

žitom puna kola se provlače:

sárga kockák a nyárban, húzzák

žute kocke u letu, nezgrapni,

nyálzó, busa ökrök s körmük halkan

slinavi volovi ih vuku čiji nokti

hozza a sárga porliliomot.

žuti ljiljan prašine donesu.

Libák virítnak a tarlón, s a méhek

Guske cvatu na ugarnici, pčele

aranykannákkal a harang alatt is

sa zlatnim kantama i ispod zvona

átszállnak. Íme, lassú juhászok

prolete. Evo, zbog osveženja

sétáltatnak fürdeni szürke nyájat

sivo stado spori čobani teraju

a nagy Balatonba, nagyfröccsöt isznak,

u Balaton, uštrcak pijuckaju,

tüzes császárkörtét, nem vadalmát.

vruću kruškovaču ne divlju cujku.

Sétál egy napernyő, pár alatta: négy láb,

Šeta suncobran, par ispod: noge,

fehér cipős kettő, a másik kettőn

dve sa belim cipelama, na drugima

lózsevró, fekete, de sarkantyúval,

crne čizme ali s mamuzama,

nékik a Tüdővész kalapot emel

sušica pred njima samo šešir skida,

s tovább simítja a dohánylevelet,

i dalje miluje list duvana,

a tavalyi sárgát a térdekalácsán.

na kolenima, prošlogodišnji,žuti.

Zöld kötényes bognár a nyártól rokkant

Kolar sa zelenom pregačom kljakave

kerekeket javítja, kovácsműhelyből

točkove popravlja, usijani leptiri

tüzes vaspillék röpködnek a porba,

kovačnice u prašinu padaju

hogy fölkapkodják a mohó kacsák

da ih halapljive guske progutaju

s kiejtsék begyükön égett likon át.

i iz oprženih guše ispuštaju.

Amott a kaskötő Jakab apostol

Tamo košničar apostol Jakov

barnaarany glóriákból mézet perget

iz zlatnosmeđih oreola med vrca,

s pipál, míg a szomszédban kútba ugrik

i puši, dok u susedstvu zdetna

a fölcsinált lány és onnan sikít föl:

devojka u bunar se baca i vrišti:

öngyilkos lettem – de kutyabaja sincsen.

ubila sam se - ali ništa joj nije.

Ó, édes Isten, te óvod a babát,

O, sveti Bože, ti štitiš detence,

a hasbelit is, mint a részegembert!

čak i u stomaku, kao pijanca!

De a százesztendős Reza mama csontját

Ali kosti stogodišnjice bake Roze

nem forrasztod össze, lám porban mászik

nećeš sastaviti, četveronoške

négykézláb az udvaron, igen savanyú

se vuče u prašini sa prekiselom

almával, sok csecsemővel: badarkáim,

jabukom i mnoštvo beba: nemušnici,

habarjuk a port, csak vernétek széjjel

mutimo prašinu, kad bi mi samo

kis biribalták a fejemet, a vént! –

razbili glavu ti nikogovići! -

Az ábrándos Szederkirály most orvos,

Zanesen Kralj kupina sad je lekar,

Reza mamát orvosolna, ám a zabból

lečio bi baku Rozu, ali kosci

kaszások egy meszeshátú kost kihúzva

iz zobi izvučenog vapnenog ovna

húznak a pajtába, porzik a lába.

vuku u senik, noge mu se praše.

Eléred a kondért, nem a Balatont,

Stići ćeš do kotla ne do Balatona,

miért váltál ki a nyájból, bolond –

što si se izdvojio iz čopora -

susogja a Szederkirály, aki másra

mrmlja Kralj Kupina koji već nešto

figyel már a harang alól, s mit hall?

drugo prati ispod zvona, i šta čuje?

Agyő, te sző-ke gárda hadnagyom,

Zbogom, ti pla - vi poručniče,

a-agyő – ez szép, a pelyvahordó lányok

zbo - gom - to je lepo, prašnjave devojke

rázendítettek torokig a porban,

noseći pljevu pesmu započele,

de köhögés a vége, milyen szomorú!

jest tužbno, al u kašlju se završila!

Most a kazlon, a szőke Ararát hegyen

Sada na stogu, na plavom Araratu

a mégszebb dal harsog bikásan, imígy:

još lepša pesma se čuje muževno:

Armeni-ának legszebb ro-zsája,

najlepša ru - ža Arme - nije

a leges-legszebb gyöngy-vi-rág –

i naj -lepši đur - đe - vak -

Ez se tart soká, csak a gépzümmögés,

Kratko traje, samo brujanje mašima,

csak a por, csak szaladnak dupla zsákkal

prašina, utrka težaka s duplim

a zsákolók s csetteg a lábukujja

đžakovima, pucketaju nožni prsti

mint a gébicsmadár, – a harang alatt is

kao u ptice svrčka - i ispod zvona

hallja a Szederkirály s mintha lázba

čuje to Kralj Kupina, kao da je

borulna, mintha nagy füstös tűzvészt

u bunilu, kao da garište

látna: a nagyharangot megkondítja.

vidi: velikim zvonom zazvoni.

Égi szeder, földi szeder.

Zamaljska kupina, nebeska kupina.

Már az égit, a rohadttá értet,

Nebesku, onu trulu, prezrelu

széthordták mézül a méhek, darazsak,

zbog meda raznele su pčele, ose,

vagy mint potyadék a korona árnyán

ili kao trulež u senci krošnje

szeszesre erjedt s a buta libák

provri u žestu čime glupe guske

lerészegedtek tőlük mint likőrtől

opijaju se kao od likera

búcsú másnapján a lányok – de érik

devojke u praznične dane - ali zre

égi helyett földi – A Szederkirály

mesto nebeske zemaljska - Kralj Kupina

borongva is rátalál, zöld bokorba

ih sumorno nalazi, u zelenom

kapkod érte akár egy zöld kosárba

đžbunu grabi kao u kakvoj zelenoj

zöld kicsi macskákkal ami tele van,

korpi što je zelenim macama puna,

minden szem szederért száz karom éri,

zbog svakog boba sto kanđži ga stiže

mégsem ez a bánata, hanem a láz,

ipak groznica je to što ga grize,

fejebubjától a talpáig lázba

od glave do pete u drhtavicu

meg szégyenpírba öltöztette Isten.

i ruglo ga je Bog obukao.

Most Pírpír kisasszony legyen halovány,

Sad nek gospođica Pirpir bleda bude,

mert az égő Szederkirály a bokor

jer vreo Kralj Kupina  hladnim

hideg pirosát is magára keni,

crvenilom đžbuna sebe namaže

hogy még pirosabb legyen arca, melle,

da se još više crveni lice, grudi,

csíkozza szedervérrel karját, lábát,

s krvlju od kupine šara noge, ruke,

mintha Vérországba kiküldött lenne,

kao da je u carstvu krvi poslanik,

tántorog a forráshoz, ott búsúlgat

tetura do izvora, tamo tuguje,

s mintha búcsúzna, lázas szózatba kezd:

kao za oproštaj, drhtavo zbori:

Tudod-e, látod-e Szederkirály,

Znaš li, vidiš li Kralju Kupino

mi vagy? Konokabb vagy a vad csacsinál,

šta si? Od mazge si tvrdokorniji,

szelesebb a szélnél, bolondabb vagy te

od vetra vedriji, otrovniji

mindenféle bolondgombánál,

i od najotrovnije gljive,

rosszabb vagy az égető lángnál,

gori od vatre što sve pali,

iszonyú vagy te, pokolnak pokla,

užasan si ti, pakao pakla,

születtél volna malacnak ólba,

bar da si se kao prase rodio

de te megsasoltad Ilont hányszor,

ali ti si Ilonku bario

legalább százszor noha álmodva,

i sto puta makar to i snio,

lovagolni ültél templomra, dombra, dobra,

jahao si crkvu, bubanj, brežuljak,

tehénre, fára, hegyre,

kravu, brdo, drvo,

Húsvétkor voltál hetyke-betyke,

tokom Uskrsa si se kočoperio,

szíved fölé a szivarzsebbe

dva prsta za đžepove prsluka

két ujjadat dugtad, s farzsebedbe

kačio, dlanove u đžepove

a teljes tenyeredet, úgy sétáltál

hlača gurao, tako si razmetljivo,

a fényben feszítve,

bahato šetao,

bántod, aki érted volt megfeszítve,

zbog tebe razapetog smelo vređao,

mit néked isteni gyász meg oltár,

šta je tebi božja žalost i oltar,

mikor a harangok Rómába mentek,

kad je svako zvono u Rim krenulo

te a bikáéval harangoztál,

ti si sa  bikovim zazvonio,

kalodalikból madárokat

iz krletki bezbroj ptica

kipödörtél eleget, sokat,

nebrojeno ispustio,

szalmaszállal egeret dagadtra fujtál,

miševe zrakom do punuća punio,

sohase javultál,

nisi se popravio,

te a temetői szallagokat

trake žalosti sa groblja kao

magadra vetted mint sallangokat,

ukrase za sebe uzimao,

úgy tomboltál és úgy nyihogtál

tako si besnio u sumraku

napnyugtánál, fölkelő holdnál,

i u mesečevom sjaju,

igyvirág-koszorúval voltál hámos,

upregnut si sa tako - vencem bio,

búzavirág-kéken lószerszámos,

od plavo vasiljka ormu pravio,

Szederkirály, te kengyelfutó,

Kralju Kupina, ti glasonošo,

szégyene vagy te a napvilágnak,

sramota si sunčevih zraka,

Bácsidat utánozva húztad lábad!

oponašajući tvog Čiču, noga ti šljaka!

Tekints a tükörbe, Szederkirály,

Gledaj u ogledalo, Kralju Kupina,

ferde a szád, a mosolyodat

iskrivljene su ti usne, osmeh

lecsavarta rólad a lázad.

je groznica otkinula.

Még jó, hogy a szeles toronyból

Srećom iz promaje zvona

nem küldtél örömös táviratot

nisi poslao telegram radosti

a világnak,

celom svetu,

Négusnak meg a talján királynak,

Crncu i Talijanskom kralju,

a kedves Szabolcska Mihálynak,

ljubaznom Sabolčka Mihalju,

Molotovnak, Piusz pápának,

Molotovu, papi Pavlu,

a Sziámi ikerpárnak,

Sijamskim blizancima,

az ellopott Lindberg-bébikének,

ukradenoj Lindbergovoj bebi,

Kánya Kálmánnak,

Konja Kalmanu,

Klebelsberg Kunónak, Greta Garbónak,

Klebesberg Kuni, Greti Garbo,

Tóth Tihamérnak, Türk Bertának,

Tot Tihameru, Turk Berti,

a Parlamentnek, a töktortának,

Parlamentu, bundevači,

jó hogy nem küldtél táviratot,

srećom nisi poslao telegram,

örömös kéket, hogy szép az élet,

plavo - radostan o krasnom životu,

hogy boldog a Szederkirály.

da je Kralj kupina sretan.

Most mit tehetek érted, csacsikirály?

Kako ti pomoći, kralju, tikvane?

Már nem tudsz világgá hasítani,

Više ne možeš u svet zamahnuti,

soha vidámat sikítani,

nikada radosno kriknuti,

lánc a lábadon, csacsogó láncszem,

zvečeće alke lanca vežu ti noge,

kis királyom, sajnállak, ámen.

mali kralju, žalim te, amen.

Igy búcsúzik a Szederkirály

Tako se oprašta Kralj Kupina,

szederpirosan, elgyötörve,

rujno kao kupina, umorno,

tekint a kerek forrásba némán,

nemo gleda u okrugli izvor,

nefelejcs-keretes kis tükörbe,

u spomenkom obrubljeno ogledalo,

madarak az égből kérdik: Mi fáj?

ptice sa neba pitaju: Šta boli?

Pírpír, most legyen papír-fehér,

Pirpir, sad budite bledo - beli,

most hűl ki Isten jókedvéből

sad se hladi u veselju Božjem

a boldog Szederkirály.

sretan Kralj Kupina.