most hogy a 75-höz értem

sad kad sam do 75. stigao

végre megértem

konačno shvatio

miért kell hátranézni

zašto treba pogledati unazad

még akkor is

čak i onda

ha sóbálvánnyá válunk

ako se u kip od so pretvaramo

a ja sam bogme pogledao unazad

és én bizony hátranéztem

iza mene komad

kamena stajao

kődarab állt

radije stub

mögöttem

skoro kip

inkább oszlop

i na nozi stajao

szinte bálvány

kao da meni pripada

s mintha hozzám tartozna

i dok sam ga zagrlio

állt a lábán

zadrhtao

topao je bio kao telo

és amíg  átöleltem

čoveka

beleremegtem

makar tad je već sveže bilo

meleg volt mint egy ember

veče u brdima

teste

što se upravo spušta

pedig már hűvös volt akkor

opipavao ga

a hegyek közötti

i gladio

éppen leszálló este

na njemu nigde pukotina

tek zamršene bore

végigtapogattam

manja-veća udubljenja

és simogattam

tu i tamo po koja izbočina mahovine

repedés rajta sehol

i usnama dotaknuo

csak kusza redők

još uvek osećam

apróbb-nagyobb árkok

njegov prkosan poljubac stran je

itt-ott egy moha-bibircsók

bio ali i poznat

kako mi se ruka na njega priljubila

hozzáért ajkam is

na svaki moj pokret

még mindig érzem

površina kamena zadrhtala

dacos csókját mely idegen

nemo

volt de ismerős is

mu se divio:

ahogy a kezem rátapadt

kakav komad od kamena!

a kő felszíne remegett

(neki bolji vajar bi to čitav život vajao!)

minden mozdulatomra

némán

csodáltam:

micsoda kődarab!

(ebből egy valamire való szobrász egy életen át farag!)