Amikor azt mondtad annak a nagyhajú lánynak,

Kad si rekao onoj dugokosoj devojci

László, aki hozzámsimult az autóban,

Laslo, koja se u autu priljubila  uz mene,

hogy tejeskukorica fogaiba egész nyáron át

da bi u njene mlečnobele zube mogao biti

szerelmes tudnál lenni,

čitavo leto zaljubljen,

kicsit nekem is udvaroltál.

malo si i meni udvarao.

Zöld nyárfasorban és zöld éveinkben

Pokraj zelenih topola, naših zelenih godina

suhantunk éppen.

smo žurirli.

Én szökésben voltam akkor is,

Ja sam i onda u bekstvu bio

te pedig bearanyozott darazsakat

a ti pak duž zemlje neprestano

hajszoltál az országon végig.

pozlaćene ose jurio.

Emlékszem most is csuromvizes szívedre.

I sad se sećam tvog ispunjenog srca.

A betonútról néha szivárványosan

Ponekad sa ceste duginim je bojama

csillant meg a Tisza,

treperila Tisa,

mintha pántlikás regruta-kalapokat

kao da je okićenim šeširima regruta

himbált volna egy kaszárnya felé,

mahala prema nekoj kasarni,

máskor meg némán menetelt, mint eltetvesedett hadifoglyok.

drugi put pak nemo hodala, kao ušljivi robovi.

De lehet, hogy mindez az én

A možda je sve to skupa samo

fölcsigázott káprázatom volt csak,

moja preterana mašta bila,

mivelhogy nagyon szerettem volna hasonlítani hozzád.

jer iznad svega sam tebi sličan hteo biti.

Ültem mögötted az autóban s egy dudorászó

Iza tebe sam sedeo i na nekog veselog

Istenre gondoltam, aki új nyelvet

Boga mislio, ko upravo sada

talál ki épp a sodró nyárfasornak és a száguldásnak.

novi jezik stvara topolama i beskrajnim cestama.

Tokaj még messze volt, de a sólymok,

Tokaj je daleko bio, ali su orlovi,

a sasok, a seregélyként elsuhanó

sokolovi, isčezle gomile meteora

meteorok közel. Közel minden tűzvész a múltból,

blizu bili.Blizu su bili i požari iz prošlosti

s a világ megnagyobbodott szíve is

i uvećano srce našeg sveta

ott lüktetett a szomszédos erdők fölött.

tamo,iznad susednih šuma kucalo.

Öt éve halott vagy, de én még most is

Pet godina si mrtav, ali ja još i sad

ott megyek veled azon az úton.

s tobom zajedno hodam na onom putu.

A Napból izzó gombostű potyog elénk.

Iz Sunca usijane igle padaju ispred nas.

E rossz előjelekből jósolhatnál

Iz tih zlih znakova čak bi se i potop

bárcás tűzözönt akár! De szemed se rebben.

mogao predskazati! Ali ti ni da trepneš.

Hegyek úsznak át rajta s bókoló búzatáblák.

Plove preko njega brda i zrela pšenična polja.