D.L.-nek utoljára, szeretettel

D. L.-u zadnji put, sa ljubavlju

Egy megvadult kertben

U podivljalom vrtu

pókok, hálók, lárvák és égig érő

među paukovima, mrežama i do neba rastućim

nefelejcsek

spomenacima

között fekszem;

ležim;

behúnyt szemem előtt

ispred mojih zatvorenih očiju

cickányok cikáznak városom csatornáin,

na kanalima mog grada rovke šaraju,

és látom a webkamerát, fekete emelőt

i vidim vebkameru, crnu dizalicu

látok, amelyen ő fekszik, szerelmem

vidim, na kojoj on leži, na larvama

lárváin;

moje ljubavi;

ahogyan méhemben, meg nem születetten:

kao u mojoj maternici, nerođeno:

bőgő,

moji uplakani

anyatejért könyörgő

sirotani

árváim.

željni majčinog mleka.

Megőrült ez a kert; senki sem kaszálja.

Poludeo je taj vrt; niko ga ne kosi.

A nefelejcsek felhőszeretőt tartanak.

Spomenaci za ljubavnike oblake imaju.

Ilyenkor, hajnalban némelyiküknek a szája

U to doba, zorom nekolicini su usta

széle éjjeli csóktól harmatozik.

od noćnog poljupca rosom krašeni.

A felhők a szél irányába tartanak.

Oblaci u pravcu vetra kreću.

S alkalomadtán esőzve omolnak

Zgodimice u kišu se pretvarajući

egy idegen város háztetőire.

na krovove nepoznatog grada padaju.

A cickányok csókot lefetyelnek

Rovke sa svojih krzna poljupce

bundájukról, s csókot ízlelnek a csatornafalak.

ližu i zabati poljupce kušaju.

És nem lesz már felhő, ami emlékezne

I više neće biti oblaka što bi se na negdašnje

az akkori kert akkori redőire;

brazde negdašnjeg vrta sećao;

A kertre, ahol egyre nőnek a nefelejcsek

Na vrt, gde spomenaci sve više rastu

és lárváikat

i pauci

őrzik a pókok.

svoje larve čuvaju.