Hosszú sivatag peremét kutatva kerengünk

Istraživajući rub duge pustinje kružimo

félszeg ellipszisekbe hajló köröket rajzolunk szavakkal

rečima u stidljive elipse pretvarajuće krugove crtamo

a dobhártyákra tapadó sötétség ellen védekezünk

u vlastitu graju utopljeno

önricsajunkba belemerülve

i od sunčevih zraka šta iz daljine prže oslepljeno

és belevakulva a távolról könyörtelenül tüzelő napsugarakba

protiv na bubno opno zalepljenog mraka se borimo

tevevezetőink: árnytalan hitet! – így követelik

naši kamilari: neosenčenu veru! – od svakoga

mindenkitől

tako zahtevaju

félelemperzselte arcok maszkja köszön

maske strahom oprženih lica pozdravljaju

s kiátkozzuk a nem köszönőket

i one koji ne pozdravljaju proklinjamo

már hálni se jár belénk a lélek

duh i za vreme sna nas obilazi

és nincs olyan vétek

i nema takvog greha

mit egyetlen fanyar mosolyért el ne követnénk

što ne bi učinili zbog jednog oporog osmeha

itt a szürkeségben homokkal dúcolt emelvényeinken

tu u sivilu na našim peskom poduprenim podijima

sürög a képzelt valóság

zamišljena stvarnost vrvi

fű

trava

fa

drvo

rügy

pupoljak

virág

cvet

a flórára ruházott örökigazság

večna istina flore

gyökérszárny

korenje

szár

peteljka

ág és

grana i

levél

list

és hogy éppen ezért innen már menni s menekülni soha senkinek

i baš zbog toga odavde već otići bežati nikad nikome

nos: ezt

dakle: to

és csak ezt nem fogjuk fel soha

samo to nikad ne shvatamo

mert azért tartozunk mi is valahova

jer ipak i mi negde pripadamo

hosszú sivatag körellipszise rajzolja utunk

naš put elipsa duge pustinje crta