Miért játszott a szíved, te szerencsétlen

你的心为何要戏弄你，你这不幸的人——

rombolva magad szüntelen télben,

在无尽的寒冬里不停摧残你自己，

építve dalra dalt,

筑起一首又一首歌，

s kifúlva

又力竭，

kigyúlva,

又燃烧，

ésszel mérhető pontokon is túlra

甚至越过理智可到达的界限——

tudatod mért nyilalt?

而你的意识为何还要如箭矢般疾驰？

Hiszen te tudtad:

你明明知道：

dögbugyor a vége e pokoli útnak,

这条地狱之路的尽头是腐尸坑，

ott a hit is kihalt,

那里连信仰也已死灭，

hiszen te tudtad:

你明明知道：

álmaid orra buktak,

你的梦早已一个个撞碎了额头——

magad örökre kicsuktad,

你却把自己永远锁在了门外，

járhatod a téboly vak havát,

如今只能走在疯狂的茫茫雪地上，

s árván, idétlen,

孤苦伶仃，残缺不全，

emberségre, hű szerelemre étlen

对人性和忠贞的爱饥饿难当，

villámló tálból eszed a halált.

却从电光闪烁的碗中吞食死亡。1

Tudtad, tudom én is:

a nagy: te vagy,

你知道，我也知道：

s te, a Mindenség summáslegénye,

那伟大的：正是你，

részt se kaptál, pedig az egészre

而你，你这宇宙的短工，

futotta érdemed.

却什么也没分到，尽管你有足够的价值

Érdemes volt-e ázni, fázni,

去拥有全部。

csak a jövő kövén csírázni,

值得吗，受尽雨淋寒冻，

vérszagú szörnyekkel vitázni,

只为在未来的石缝中抽芽，

ha ráment életed!

与那些散发着血腥气的怪物争辩，

Csak szólhatnál, hogy érdemes!

而这一切要以你的性命为代价！

Mert csontom, vérem belerémül,

但愿你能开口，告诉我一句：“这一切值得”，也好啊！

végzetedhez ha én állítok végül

当我终于为你的命运进行一番清醒的清算，

józan zárómérleget.

我的骨、我的血，

Törd fel a törvényt, ne latold!

都因惊惧而发颤

A porból vedd fel kajla kalapod,

击碎那法则吧，别再衡量！

vértanú vállad,

从尘土里拾起你那顶歪斜的帽，

s a kifordult nyakcsigolyákat

拾起你殉难者的肩膀，

rendbeszedve

把那些被扭断的颈骨

két kisírt szemmel, tüzes iker-körrel

一一归位，

nézz a szemembe

用你那双哭过的眼，那灼烧的双环

hogy rendülne bele

望着我的眼睛——

a mohó, emléknélküli tenyészet

让那贪婪的、毫无记忆的滋生之物，

az egek mirígy-rendszere

让诸天那庞大的腺体组织，

s e megváltatlan földi lét.

让这尚未得救的尘世生命，

József Attila!

都在这一刻震动起来！

te add nekem a reményt,

mert nélküle

尤若夫·阿蒂拉！

romlott a napvilág,

你，把希望给我吧，

a vér eves,

因为若没有它，

bár a fogad vicsorog,

日光也已腐坏，

bár a nyakad csikorog,

血液也正在溃败，

bólints, hogy érdemes,

哪怕你龇着牙，

cáfold meg halálos logikád,

哪怕你的脖颈咯咯作响，2

te glóriás,

也请点一下头，说这一切是值得的——

te kíntól bélyeges!

证伪你那致死的逻辑，

Képzeletemre bízzál édes munkát,

你这头戴光轮的人，3

mert immár úgy szorgoskodik,

你这被痛苦烙印的人！

hogy a sarkamtól torkomig

forraszt rám forró hamubundát,

为我的想象力托付一份幸福的劳作吧，

rádióaktív iszonyt -

因为它如今已那样卖力地运转，

félek, hogy minden rejtelmet kibont

从脚后跟直到咽喉，

s végül már semmi se fáj.

为我焊上一件滚烫的灰烬皮袄，

Hogy el ne jussak soha ama síkra:

焊上那放射性的恐惧——

elém te állj.

因为我害怕，我害怕所有的谜团终将会被解开，

Segíts, hogy az emberárulók szutykát

而到最后，我再也不能感到疼痛。

erővel győzze a szív

为了让我永不抵达那片平原：4

szép szóval a száj!

你站到我面前来。

请帮帮我，让那颗心，用力量，

让嘴唇，用美丽的词句

去战胜那些背叛人类者的肮脏！